Nem szoktam hangoztatni, leírni meg még kevésbé, de vallom, hogy a leghatékonyabb, ha nőt férfi, férfit nő masszíroz. Ez nemcsak a masszázsra, általánosan minden gyógyító, segítő jellegű tevékenységre vonatkozik. (tovább…)
Emlékszel, amikor becsípődésed volt és minden mozdulat fájt? Nemhogy lehajolni, de még lehajolásra gondolni se mertél? Akkor eszedbe jutott a gerinced, ha nem tévedek. De vajon máskor törődsz Vele? Nem gépeltem el, megérdemli a nagybetűt. (tovább…)
A muszájjal nem vagyunk nagy barátok, nem szeretem a muszáj-dolgokat. Most mégis előkerült az a téma, amiről muszáj írnom, mert olyan gyakran találkozom vele, ami masszőrként nem csoda: az emberi test. Olyan sokan nem szeretitek a testeteket, szégyellitek, olyan sokatoktól hallom, hogy „túl kövér vagyok, túl ilyen a bőröm, túl olyan, szégyellem az úszógumimat, szégyellem a ráncaimat, stb.” Jó hosszan sorolhatnám, miképpen sétál bele a csapdába az önszégyellő egyén. Jó alaposan bevési, kimondja és így is gondolja, hogy ő nem szép, nem tökéletes és szégyellnivaló. A bevésődés mélysége egyenes arányban áll a megnézett reklámblokkokkal. Persze kifelé nagyon kevesen dramatizálják a dolgot, egy szégyenlős kis mosoly jár mellé, vagy egyenesen humorforrás is (te sok embert látsz, de ilyen hurkát nem minden nap, mi?), de a méreg már elültetődött: az önszeretet hiánya. (tovább…)
