Szerző: János | 2019. jan 17 | Blog
Pénteken egzakt a Plútó és a Merkúr együttállása, ami igen erőteljes tűzijátékot ígér. Mindkét planéta a Bak asztrológiai jelében jár, így tudhatjuk, hogy az itt érkező, esetleg és elsőre talán radikálisnak tűnő gondolatok és szavak mind-mind a megoldást, a fejlődést szolgálják. Van az úgy, hogy a szép szó jó, de nem sokra megyünk vele. Elképzelhető, hogy már a reflux szele kerülget bennünket, annyi borsót hánytunk a falra. A pénteki napon velősen, a mélységi üzenetet is szabatos, tömör és a másik számára is eltéveszthetetlenül egyértelmű módon tudjuk kimondani. Nem állítom, hogy az intenzitástól esetleg nem lepődünk meg mi magunk is, a Plútó már csak ilyen, ha és amikor ő is játszik, benne van a pakliban a „hűb@szdmeg” „hűha”-faktor.
Éljünk a nap energiáival és váltsunk nézőpontot, ha olyan téma kísér már jó ideje, ahol újra és újra zsákutcába jutunk: pénteken megtehetjük a minőségi változtatást az ilyen élethelyzetekben is. Ki mondta, hogy egy-egy problémához, nehézséghez élethosszig kell ragaszkodni, írtunk-e alá hűségesküt? Nyilván nem az elkerülés és az eltussolás a cél, de olyan fordulatot tehetünk a megoldandó feladathoz való hozzáállásunk terén, ami azonnal mindent nyitó kulcsot ad kezünkbe és ebből az új szemszögből ordít, mi az a pár lépés, amivel a megoldás útjának végére jutunk.
kép: www.pinterest.com
Szerző: János | 2019. jan 16 | Blog
Csütörtöktől erősödik a Bak asztrológiai jelében járó Nap és a Kos cikkelyében vándorló Uránusz quadrat fényszög kapcsolata, ami pénteken lesz aktív, de a hét utolsó napjáig fejti ki hatásait. (tovább…)
Szerző: János | 2019. jan 15 | Blog
Szokás mondani, hogy életünknek íve van, lentről indul, halad felfelé, majd – remélhetőleg jó sokáig – a Zeniten jár és utána elkezd lefelé mutatni, míg a földbe nem áll. (tovább…)
Szerző: János | 2019. jan 15 | Blog
Kedden és szerdán áll együtt egzakt módon a Vénusz bolygó az Antaressel, a Skorpió csillagképének legfényesebb, alfa csillagával. (tovább…)
Szerző: János | 2019. jan 14 | Blog
“A felnőtt ember arca sohasem lehet olyan őszinte, mint a kisgyermeké, éppen azért, mert a világ tükörrendszerében kialakult az egója, s innen kezdve – anélkül, hogy ezt észrevenné – tudathasadásos állapotban él; nem akkor mosolyog, amikor kívül, nem akkor ásít, sír, unatkozik, gyűlöl, tombol, szeret, követel, vagy közönyös kívül, mint belül. És ez nem csupán akkor van, ha mások is ott vannak, akkor is, ha nincs ott senki. A kifelé nézés és a kifelé élés az ego legerősebb pillantása: ő maga is tükrökből állt össze, s örökké e tükröknek akar megfelelni. Igazi arcát csak akkor mutatja az ember, ha önfeledtté válik. Ha dühében kiborul, ha végső kétségbeesésében felzokog, ha fájdalmában felüvölt, vagy valami ellenállhatatlan kényszernek engedelmeskedve, hangosan röhögni kezd. Mindig akkor, ha túlcsordul a pohár – ha az ego hatalma megtörik.”
Müller Péter
kép: www.pinterest.com
