2019. Már 14. 0

A fehér füst felszállt

Kedveseim!

 

Nemrég írtam, hogy pár változást tervezek, ezek közül következzen most néhány. Az érintéses kezeléseket abbahagytam, mostantól ezek már nem elérhetők, egyik sem. Az írások maradnak, bár előfordulhat, hogy nem minden nap jelenik meg egy-egy szókarc. Az elmúlt időszakban gyakran írtam arról, mennyire fontos itt, ebben a földi létezésünkben és testünkben jól érezni magunkat, ahogyan a jelen korunk nyugati kultúrájának három tabuját is körbejártuk régebben: szex, pénz, halál. A középsőt illetően jó hírrel szolgálhatok Nektek: mostantól pénzügyi műveltséget edző társasjátékot is fogok vezetni, rendszeresen, bárki számára elérhetően. Nem volt oly’ rég az előző gazdasági válság és igen érdekes dolgokat hozott ki sokakból; emberek jelleme változott meg a pénz vagy a pénz hiányának hatására. Csodálatos dolognak tartom, hogy biztonságos, szimulált környezetben lehet tanulni, kipróbálni dolgokat; mintha vezetéstechnikai tréningen venne részt az ember gyermeke. Engem mégis a felszínre törő érzelmek intenzitása lepett meg: miképpen tudjuk kezelni, uralni a félelmet, a mohóságot; egy ilyen játék során sokkal nyersebb, őszintébb képet kapunk önmagunkról ahhoz képest, amit cukormázasan szeretnénk látni. Igen, egy ilyen játék kőkemény önismereti segédeszköz is, ám mások megismerésére is kiváló.

Az évek során számos megkeresést kaptam, hogy ilyen vagy olyan emberrel, termékkel, szolgáltatással kerüljek közelebbi kapcsolatba, adjam hozzá a nevem, a felületem, ám – mint láttátok – eddig minden ilyen kérést udvariasan bár, de nagyon határozottan visszautasítottam. Tíz évvel ezelőtt, mikor oly’ sok honfitársammal együtt pókhálóba ragadt légyként vergődtem a svájci frankos hitel végtelenül rafinált csapdájában, egy látszólagos „véletlen” (tudjuk, ugye, hogy ilyen nincs; Szepes Mária szerint a véletlen fel nem ismert szükségszerűség) folytán találkoztam egy Robert Kiyosaki nevű emberke könyvével, amit nem tudtam letenni. Olyan pofonegyszerű, végtelenül letisztult és bárki, hangsúlyozom, bárki számára érthetően írt a pénz és a hozzá való kapcsolódás viszonyáról, ami nem csak ledöbbentett, de ordas nagy kérdőjeleket is rajzolt addigi életem mögé. Egyszerűen nem volt a valóságomban, hogy létezik, létezhet más út, mint amit az előttem járó generációk görgettek a családban: gürizni, szidni a kormányt/főnököt/szomszédot és a hétvégén kiereszteni, majd újra és újra, négy évtizeden át, hogy megkeseredett nyugdíjasként már semmit sem élvezzünk az életből. Amikor közel két évtizede elkezdtem dolgozni az estin végzett főiskola mellett, a legeslegelső munkanapomon mélyen belül tudtam, éreztem, hogy ez nem lehet az én valóságom: még negyvenegynáhány évig robotolni és ezt tartani normálisnak. Mégis megerőszakoltam magam, mégpedig folytatólagosan és közel tizenöt évig pörgettem a mókuskereket.

Olvastam ebben a bizonyos könyvben (az volt a címe: Gazdag papa, szegény papa) egy társasjátékról, ami a pénzügyi műveltség oktatására volt hivatott. Némi keresgélés után kiderítettem, hogy itthon is elérhető, sőt mi több: szervezett keretek között lehet játszani. Nagyjából tízszer játszottam akkor és már az elsőnél is óriási rácsodálkozásokat éltem meg, egészen kinyílt a világlátásom. Kicsit úgy éreztem magam, mint amit Richard Bach párhuzamos valóságként szokott leírni. Az aktuális saját életem és valóságom egy komoly zsonglőrködés és harc volt a kib@szott szeretett piros logós, alliteráló nevű bankkal; minden hónap a felszínen maradásról szólt. Egészen megdöbbentett, hogy hasonló helyzetet némi tudással és pénzügyi intelligenciával (ami egyben tudatosságot és érzelmi intelligenciát is feltételez) milyen könnyen és egészen más megoldásokkal menedzselhető egy ilyen történet. A többi már történelem: változtak a jogszabályok és vaskos áron bár, de sikerült a CHF-ből HUF-ra váltani. Ezzel egyidejűleg nem szűnt meg az érdeklődésem az újabb ismeretek iránt, de inkább passzív olvasó minőségében gyakoroltam a tanulást.

Az évek teltek és teltek, az élethelyzetem többször és radikálisan változott, de azt már tudtam, hogy számomra nem az alkalmazottság lesz a végcél. Pár éve egy hirtelen ötlettől vezérelve kigugliztam, hogy mostanság is lehet ilyen társassal játszani, sőt, már hivatalos klub is létezik Magyarországon, képzett játékvezetőkkel. Nem gondolkoztam sokat, jelentkeztem játszani és meglepődtem, mennyivel teljesebb élményt adott így játszani, mint annak előtte hosszú évekkel. Újra és újra rácsodálkoztam a játszva, szórakozva tanulás nagyszerűségére; megdöbbentett, milyen sok tudás marad meg anélkül, hogy ezért iskolarendszerben megszokott és elvárt, izzadságszagú erőfeszítést kéne tennem. Egy-két specifikus képzésre is elmentem és egy idő után szembetalálkoztam a kérdéssel: akarok-e játékvezető lenni? Az első meglepetés még végig sem ért bennem, már igent mondtam. Ennek az igennek az eredménye, hogy 2019. március 9-től a Magyar Gazdag Papa Klub hivatalos játékvezetőjévé váltam, így jogosult vagyok CashFlow 101 játékot szervezni. De kinek is ajánlom ezt a formáját a játszva tanulásnak?

Mindenkinek, aki szeretne a havi sárga csekkek börtönéből kiszabadulni, aki vágyik az emberhez méltó életre, amit akár már Bécsben járva is irigyel az osztrák „sógoroktól.” Újra hangsúlyozom, hogy a játék deklarált célja pénzügyi műveltséget oktatni/fejleszteni, de elképesztően sokat tudsz megtanulni önmagadról három óra alatt, miként reagálsz bizonyos helyzetekben, hogyan működsz együtt másokkal, tesztelheted a döntéshozási képességeidet – mindezt biztonságos, játékos, szimulált környezetben. A facebook oldalon az eseményeknél mostantól látni fogjátok az időpontokat, egyelőre minden második csütörtökön tartok játékot.

 

kép: www.pinterest.com

Szólj hozzá(nk)!