A Mérleg asztrológiai jelében járó Merkúr megérkezett a Holló (Corvus) égi egyenlítői csillagképébe és október legelejéig végighalad ennek a csodálatos üzenetet hordozó madárnak a fényábráján. A Holló csőrében viszi az Örök Élet Vizét, vagy drágakövet, gyűrűt (nem kell messzire mennünk történelmünk egyik legpatinásabb családi címeréért) – olyan dolgot, ami valódi érték, nem a szó köznapi, zálogházba beadós értelmezése szerint. Az ide érkező Merkúr egyfelől szárnyaló szellemiséget jelöl, hiszen a csillagos ég madarai mind-mind magukban hordozzák ezt a minőséget (a pingvin itt nem játszik). Az érlelődött, besűrűsödő, koncentrált értékek, a múlt tapasztalataiból kivonatolt eszmei aszúzselék tartoznak ide; olyan magvak, amikben az egész százhektáros termőföld minden tudása és bölcsessége benne rejlik.
Nagyon érdekes égi helyzetet élhetünk meg ebben a pár napban, hiszen a múlt teljes mélységű megértéséből megkapjuk azokat a bizonyos tudati drágaköveket, amikben a megélések a fakanalat állva megtartó szilvalekvár sűrűségével koncentrálódnak. Ez az összegző pont, ahonnan a Holló (és képzavarral élve a Holló hátán lovagló Merkúr) szárnyat bont és elkezd repülni, emelkedni, mégpedig előre és felfelé, a jövő felé. A múlt kristályai fényesítik a jövőt és az elrugaszkodáshoz a tapasztalatok összegzésén túl egyfajta elmerengés, révülés is társul; hasonlóképpen, mint a Sas energetikájában.
Vegyük észre, hogy a csillagzatot Hollónak és nem meztelen csigának nevezték el: repülve indulunk el, nem pedig mászva-araszolva. Alapvetően belső folyamat az elindulás, hiszen a Holló a Nap útja, az Ekliptika alatt van, a Szűz jövőbe érkező lábánál. A belső érlelődés és „elszánás” emel fel és juttat el szárnyalva (sugallatok, gondolatok, ötletek és – nem mellékesen – szavak, mondatok által), a földi akadályok fölé emelve a fényesebb, szebb jövőbe – ha összegezni szeretnénk a Hollóban járó Merkúr üzenetét.
kép: www.pinterest.com
