2019. jún 20. 0

Az év leghosszabb napjának margójára, avagy központi csillagunk eléri a Rák jelét, itt a nyári napforduló

Központi csillagunk, a Nap 2019. június 21-én pénteken, közép-európai idő szerint 17 óra 54 perckor (GMT.: 15:54) érkezik meg a Rák asztrológiai jelébe, azaz ekkor veszi kezdetét a nyár. Mind a négy fordulati napra igaz, így a nyári napfordulóra is, hogy mágikus erejű nap (napok). Emlékezzünk, itt a legtöbb a látható fény, a legvilágosabb napjait éljük az egész esztendőnek. Álljon itt egy szimbolikus zárójel az értelmezésről és arról is, hogy mennyi minden bennünk dől el, a tényektől függetlenül. Ezt a csodálatos fényünnepet rossz ómennek is vehetnénk, hiszen mostantól, ha kicsivel is, de minden nap egyre rövidebb lesz. A sötétség nőttön nő. Még nem látjuk, de ordas patáját már az ajtó résébe dugta a tél ördöge és azon munkálkodik, hogy kifagyjunk, hiszen a Nap egyre későbben kel és egyre korábban nyugszik. A sötétség teret hódit, a tendencia túl van a csúcson, minden a konyulásra, az elmúlásra mutat. Nos, így nézne ki egy hírműsor szenzációvadász tálalásában a nyári napforduló félelemkeltő interpretációja, de ezt gyorsan felejtsük is el. Mindössze szemléltetni szerettem volna, hogy mi döntjük el, hogyan éljük meg, miként fogadjuk egy-egy égi helyzet eljövetelét.

 

A Rák vizes, érzelmes jel. Az ide megérkező központi csillagunk befelé, érzelmi világunkba irányítja a figyelmet. A fényt, a lehető legnagyobb „mennyiségben” áradó fényt befelé áramoltatjuk, ez a világosság járja át lelkünket. Milyen jó, milyen csodálatos ilyen melegszívű-érző módon tekinteni életünkre, környezetünkre és történéseinkre. A szeretet és annak fénye jelenik meg tetteinkben, a Rák-típusú gondoskodó-törődő erők öltenek testet mindennapi működésünkben. Emlékezzünk: a nagy dolgok a kis történésekben rejlenek. Nem attól válunk nemessé, hogy nagy baj esetén segítünk a rászorulónak, hanem a mindennapi jelenléttől, a nyitottságtól, az empatikus odafigyeléstől.

Érdemes valamilyen, szívünkhöz-lelkünkhöz közel álló módon megünnepelnünk a nyári napfordulót, miként tették azt őseink is. Találjunk vissza a kozmikus embergyermek minőségébe, ahol valóságként éljük meg, az „amint fent, úgy lent” bizonyosságát és a csillagos ég nem egy dekoratív égi „lepedő”, hanem a mindentudás szépséges üzeneteivel teli „eszköz”, ami oltalmazóan borul ránk és ölel körül.

 

kép: www.pinterest.com

Szólj hozzá(nk)!