2019. jan 10. 0

A végletek napja

Pénteken egzakt a Nap és a Plútó együttállása a Bak asztrológiai jelében. Egészen különlegesnek ígérkezik ez a nap, mikor a végletek és a végletesség ereje egyesülve segíti az ember gyermekét kilépni a sz@rból sárból. Első lépésként tisztázzuk, hogy ami végletes, az nem rossz; ez egy beidegződés csupán, az ego félelme a radikalizmustól, amiből pedig most adatik bőven. Végletek, hiszen a két princípium a „tornasor” két szélén foglal helyet: a Nap „legbelül”, a Plútó pedig „legkívül.” Ha facsarunk egyet, akkor mondhatjuk, hogy a Napon innen nincs semmi, a Plútón túl úgyszintén, de ez persze nem igaz; csak illusztráció, ami sután próbálja kifejezésre juttatni, hogy a két szélső pont és energia között minden, az égvilágon minden ott van. Zárójel: nyilván nem esünk le a semmibe, ha a Plútón túljutunk, mert ott már nincs értelme annak, hogy „lent” és „fent.”

A Nap rálátást ad, világosságra törekszik; benne van a kezdet és a kiteljesedés is, elég csak a szimbólumára gondolnunk: egy kör a közepén egy ponttal. Uralkodó energia, ám ez az uralom befelé irányul: önmagunk uralása a magas szintű megélés, így egyenesedik ki hátunk, tűnnek el gerinctáji fájdalmaink és könnyebbül meg szívünk (testi szinten ők tartoznak központi csillagunkhoz). A Nap egyik fő üzenete a fény belső világunkba vivése. Egészen egyszerűen gyönyörűséges, hogy a Plútóhoz pedig önnön mélységeink, világunk legeslegbelső része rendeltetett, mégpedig ezeknek a mélységeknek a bejárása és a kiemelkedés, himihumizástól mentes módon. A bolygó pályája eltér az összes többiétől, föléjük emelkedik és alájuk is megy, az ő tempójához képest nemrég, ősszel ment a Nap útja alá, így a fókuszt belülre irányította, mégpedig korszakot váltó erővel. A Plútótól sok minden áll távol, ezek közül első helyen szerepel az arany középút, a megalkuvás, a szépítgetés. Ezeket nem ismeri, az ő valóságából teljességgel hiányzó minőségek.

Amikor a két princípium földes elemű jelben találkozik, mindig konkrétumokra törekszik, pénteken pedig a Bak jelében adnak egymásnak randevút. Ez a nap, ez az együttállás kézzel fogható, megtapasztalható változásokat hoz életünkben. Itt is igaz, hogy érdemes elébe menni a változásoknak, bátran, nyílt tekintettel szembenézni és kezdeményezni, mint szűkölve gubbasztani egy sötét sarokban, bízva abban, hogy a „vihar” anélkül vonul el, hogy nyomorúságos szalmakunyhónkat lazán magával vinné. Nem baj, ha van bennünk némi félelem, senki nem mondta, hogy ez „hiba” volna. Emlékezzünk: nem az a bátor, aki nem fél, hanem aki uralni képes teljesen természetesen megjelenő félelmeit.

Ezen a napon nemcsak kíméletlenül élesen és tisztán látjuk, milyen helyzetben vagyunk, milyen trágyadomb ölel éppen körül, hanem a kitörés, a kiragadás ereje is megérkezik izomzatunkba. Egészen mélyre ereszkedő gyökérzettel testesülnek cselekvő énünkben a gyökeres változás erői, magától értetődően jelenik meg a maximalizmus, amivel gondolkodás és megingás nélkül mondunk nemet a félmegoldásokra és választjuk a legjobbat. A nap energiái a fejlődést, az előrelépést, a haladást szolgálják.

Feltétlenül említést érdemel a Nyilas csillagképe: bölcsülést hoz ez a fajta tiszta, torzításoktól mentes rálátás, ahogyan a szeretet erejével megtett változtatás/megélt változás más úton-módon meg nem szerezhető tudást ad. A Sasról pedig végképp ne feledkezzünk meg: az égbe ragadás, a kitörés, a révülés és a fölé emelkedés energiái munkálkodnak igen intenzíven. Aki valaha is szállt már fel repülőgéppel, az pontosan tudja, ismeri az érzést, amikor a kifutópályán száguldó gépmadár elengedi a földet, őrült tempóban pörgő kerekei felszabadulnak és elindul a levegőben fölfelé. Ez a „takeoff” energia (ezt a kifejezést sajnos nem lehet kellő erővel magyarítani…) jellemző a péntekre, pont így emelkedünk szintet.

https://www.facebook.com/events/2224656427803283/

 

képek: www.pinterest.com

Szólj hozzá(nk)!