Blog | Ládonyi János

Személyes vallomás

Szerző: János | 2024. ápr 15 | Blog

Nem tudom, eredendően milyen:

beleszületni a jóba,

készen kapni valamit,

kritika nélkül elfogadva lenni, hátszelet érezni.

Ezek – sok más egyéb mellett – kimaradtak. Mondhatnám, hogy kár. Volt is, hosszú-hosszú időn keresztül, hogy sóhajtoztam miatta. A hiányok sajogtak. Aztán egyszer csak felemeltem a fejem és körülnéztem:

Az a barátom, akinek valóban mindent készen raktak a segge alá, finoman szólva is szar alakká csúszott. Nem az intenzív családi támogatás miatt: eredendően puha gerincét végképp kocsonyává lágyította, hogy a világon semmiért nem kellett megdolgoznia. Hálás vagyok neki (nevezzük Dezsőnek), mert kitűnő viszonyítási ponttal ajándékozott meg.

Semmihez nem volt különösebb tehetségem. Amihez konyítottam, azt kemény, szívós, kitartó munkával tudtam felfejleszteni. Többször lenullázódtam, mondhatni: megalázó vereséget szenvedve kullogtam le sorsom pályájáról. De valahogy csak nem akarózott feladnom. Pedig nem kérgesedtem meg.

Érték. Ez a kulcs. Kezdtem kapiskálni: aki vagyok, amim van, amit tudok, azért – néha kőkeményen – megdolgoztam. A saját érdemem – nyilván nem kisebbítve azok szerepét, akik ösztönöztek, tanítottak, példát mutattak. De – ellentétben Dezsővel – mindig magabiztosan tekinthetek szét önmagamban és földies kivetülésemben. Semmi rossz érzés, bűntudat, meg nem érdemeltség nem motoszkál bennem. Most már.

Jupiter. Ő a bölcsesség égi cégére; az a planéta, akinek (is) hálás vagyok. Harmadszor ért körbe születésemet követően, mikor a 36. évemben komolyabban kezdtem a saját, valódi, igaz és – legalábbis remélem – bölcsülő utamra lépni. Eddigre magam mögött tudhattam egy önként letett karriert, egy hosszú, frissiben válva lezárt házasságot és kismillió pofont. Nem hallgatom el persze a csúcsokat, a mámorító pillanatokat. De most, a jelenben, a 44. betöltése után valahogy úgy érzem: ott, harminchat táján születtem meg, legalábbis újra. Mint egy időzített Főnix.

Nem tudom a tutit.

Rengeteg hibát követtem el. Sőt, időnként még ma is megesik (legalábbis gyakrabban, mint szeretném). Igyekszem tanulni belőlük és boldog lennék, ha maradéktalanul sikerülne.

A gondolkodásmódomat igyekszem csiszolni, ahogyan a jellememet is. Jó lenne, ha kijelenthetném: eredendően ráléptem nyílegyenes utamra. Hát nem. Kanyargott, döcögött, többször betévelyegtem – a nagy „T” betűs tábla ellenére – meddő zsákutcákba. De itt vagyok.

Itt vagyok és látok, érzek, következtetéseket vonok le.

Megtanultam, miként fürkésszem a végtelen, csillagfényben kéklő eget.

Igyekszem úgy írni róla, hogy értsd és segítsen.

Törekszem, hogy rácsodálkozhass minőségekre, de soha nem oktatnálak ki. Bár egyik én-részem markánsan arrogáns, amikor cikket írok, beparancsolom a székpárna alá és kiszorítom belőle a szuszt.

Emberközeliség. Ez az egyik fő eleme a hitvallásomnak. Hogy ne érezd magad apró, picike, semmit nem értő porszemnek, akinek mindent szájbarágós tudálékossággal kell elmagyarázni.

Ha még mindig olvasod ezt a mélyen személyes gondolatfonalat, elismerésem.

Akkor célt értem: egyik ember ír a másiknak. Mintha egy illatos májusi parkban ülnénk egymás mellett egy kényelmes padon.

Amíg tart a kraftom, itt leszek.

Amíg van mondanivalóm – elmesélem, leírom.

Köszönöm, hogy velem tartasz.

János

kép: pixabay.com

Varázstánc Vénusz-Plútó módra

Szerző: János | 2024. ápr 15 | Blog

Ideje, hogy lazíts farizmaid szorításán. Kivétel az alakformáló edzés, de az ég oldott és laza módon igyekszik kedveskedni neked.

Különleges elegyről szól a mai mese. Általában elhiszed elhitetik veled, hogy ami szép és jó, azért keményen meg kell küzdened. A magvető DJ másik lemeze viszont így szól: amiért erőfeszítést teszel, fogcsikorgatva küszködsz, szinte hiába tiéd. A sok verítéktől hagymaszagúvá büdösödik és nem leled, nem lelheted örömöd benne. A két tétel együtt meglehetősen rossz szájízű moslékot eredményez.

Mit is szoktak a moslékkal tenni? Kiöntik. A malacok pedig jóízűen bekebelezik. Nyilván múlt időben, mert európai csatlakozásunk óta a moslék tabu. Gyesznyóhoz nem juthat. Hivatalosan. De tegyük is félre a röfögést és az ételmaradékot, mert meglehetősen méltatlan minőségek. Nem önmagukban, egyikkel sincs semmi baj, de szinte szégyellem magam, hogy említést kaptak a mai írásban. Az ugyanis a Plútó és a Vénusz quintil fényszögéről szól.

Áttörést érhetsz el valamely emberi kapcsolatodban. Akár szerelemről, üzletről, barátságról legyen is szó: az észrevétlenül, de egyértelműen közelebb kerültünk egymáshoz élményt szállítja a fényszög. A legjobb megélésért azonban érdemes tiszteletben tartanod egy alapvetést. A két bolygó közötti, 72 fokos kapcsolódás a mágikus érzékelésről, az éteri, finom energiák szövéséről szól. Kevéssé, de általában egyáltalán nem ragadható nyakon, mint ajtórésen besurrant macskakölyök. Hagyd és engedd, hogy működjön. Van, amit nem szükséges analizálva megfejteni; egyszerűen csak együtt mozogni-rezegni jó vele. Ez a tétel igaz most is.

A konkrétumokhoz való makacs ragaszkodást más okból is érdemes polcra tenned. A két égitest ugyanis meglehetősen eltérő energiákkal bír. A Vénusz lágy és kedves; az öröm, harmónia, a szerelem jelölője.

A Plútó ezzel szemben radikálisan változtat, mi sem áll távolabb tőle az arany középútnál. Ami méltatlan, azt az elképzelhető, de azon túl is megtalálható erővel gondolkodás és teketóriázás nélkül iktatja ki. Itt persze nem cövekel le, nem szokása. Lendülete kitart és egy sokkal jobb, erősebb, magas(ztos)abb minőséget teremt meg.

A csodát pedig itt találod meg: a Vénusz és a Plútó között munkálkodó energia most a varázslatot is mozgásba hozza. A két, felszínes olvasatában homlokegyenest más irányba törekvő energia működik együtt. Olyan módon, hogy mindegyikből a számodra leginkább szükséges jelenik meg. Tudod: mágikus energiát hagyunk működni, nem váltunk át tamáskodóba…

Szintemelkedés és harmónia. Ez a két kulcsszó a hétfőtől szerdáig tartó egzakt időszakban. Ám nem mindig mutatja magát elsődleges, könnyen beazonosítható testesülésben ez a kozmikus energia.

Elképzelhető, hogy megrázkódtatást élsz át. Nem örülsz neki, vélhetően több méternyi, sűrűn teleírt bakancslista után sem vetted volna fel. Kis idő elteltével azonban fény gyúl odabent. Hoppá. Ráébredsz: ha ez nem esik meg veled, nem indítasz el új és más dolgokat. Olyasmit, aminek már egyértelműen látod áldásos hatásait. Lehetséges tehát, hogy az idő múltával úgyszólván rehabilitálni fogod az április 15. és 17. közötti történéseidhez fűződő érzelmeidet. De a mag termékeny földbe hullhat.

Amennyiben szilárdan eltökélted, hogy igenis a lehető legjobbat szeretnéd kihozni belőle, legyen. Nem is tehetnél jobban. Két minőség vezessen: a szerelem és a megalkuvás kerülése.

Két markáns minőség, előbbi vénuszi, utóbbi plútói.

Kijelölik utad aktuális szakaszának két oldalát.

Termékeny mederbe terelnek, ahol kristálytiszta víz csobog, abban meg öröm lubickolni. Nem egy ásítozós erőtér, az szentigaz.

Végeredményképpen a vártnál is jobb megoldások, nem is remélt kimenetek kínálkoznak. Ha megélted már, csak idézd fel, milyen volt rácsodálkozni valamire, ami (sokkal) jobban sült el, mint gondoltad volna.

kép: pixabay.com

– ha tetszett a cikk,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

Jupiter-Uránusz együtt: elegánsan, egyszerűen

Szerző: János | 2024. ápr 12 | Blog

A jövődért igazán sokat tehetsz most: érdemben kiállsz önmagadért és igazságodért. A Jupiter és az Uránusz együttállása hívja fel erre a figyelmedet.

Se fogaskerék, se porszem nem vagy. Sőt. Ember, nagy betűvel írva. Érző lélekkel, dobogó szívvel és gondolkodó szellemmel megáldva. Ez pedig felelősséggel ruház fel, ugyanakkor jogokat is biztosít.

Kötelességed valódi emberhez méltó életet élned, annak minden ismérvével.

Ám elvitathatatlan, elvehetetlen jogod, hogy érvényesítsd az érdekeidet, hogy személyes igazságod – mely illeszkedik a kozmikus rendbe – kiteljesedhessen. Ha eddig kicsit ködösnek tűnt az elmélet, tekerjünk egyet a gombon:

Nem kell szemétségeket eltűrnöd. Se békát nyelni (kivéve, ha a francia konyha keményvonalas szerelmese vagy). A két égitest találkozója felerősíti a hatásokat: ha beletörődve tűrni akarsz, jobban fog fájni. Ez az út igazából járhatatlan, legalábbis hosszú távon. Ideje kiállni önmagadért. Akkor is, ha azzal pillanatnyi hátrányok járnak. Mégis megéri.

Ha te nem teszel önmagadért, senki emberfia nem fog. Dönts jól és borítsd fel az első dominót. Két lassú mozgású planéta kézfogója kapcsán gyakran láncreakció-jelleggel indulnak be a dolgaid. Mint az eldobott kavicsból kifejlődő lavina. Csak itt az alpesi falu sötétre pácolt faházai helyett a méltánytalanságot és az igazságtalanságot söpörheted ki. Kímélt nélkül.

A szembesülés épp úgy érinthet kellemetlenül, mint egy orvosi diagnózis. Ugyanakkor pontot tesz a bizonytalanság végére is. Ez van, ez a pillanatnyi helyzet, ebből lehet, s kell is főzni. Vagy kisütni a legjobbat. Egyvalami nem fér bele:

Alku, kompromisszum, leértékelő alárendelődés. Ettől óv az uránuszi energetika.

Láss tisztán és lépj a világos, egyértelmű, hazugságok és kitérők nélküli útra. Ez a magas szintű késztetés.

Minden lépésed, amit ilyen irányba teszel, érdemi és nem marad jutalom nélkül. Ha nem abban a pillanatban kapod is meg az ellentételezést, a Bika jelében létrejövő planéta-pacsi gondoskodik a valóságba való átültetésről. Hogy emelkedő harmónia-szint és növekvő jó érzés ébredhessen benned. Eddig is szuper, de ennél azért többet tud, ad, kínál a Jupiter-Uránusz kombó:

Megvilágosodás. Forradalmi felismerések, amik magukkal hozzák a megoldáshoz szükséges bölcsességet. Régóta rágott problémák, makacs gordiuszi csomók végzetét is hozza el az április 14. és 27. között tűegzakt együttállás.

Nem kell túlragozni. Úgy érkezhet meg az ötlet, a sugallat, hogy azon csodálkozol: ez eddig miért is nem jutott eszedbe? Koromsötét szobában felhúzott redőny és berobbanó napfény – ez a kép társul hozzá.

Túlzás nélkül: kismillió analógiában bontható ki, mire is „jó” ez a bolygótandem. A darabonkénti kivesézés helyett inkább álljon itt az univerzális, mindenre érvényes, igaz és alkalmazni ajánlott elv:

Elegáns egyszerűsítés. Tudod, mint amikor a művész három egyszerű vonallal rajzolja meg azt a nőalakot, akit minden művészi képzés próbál megtanítani.

Egyszerű, de nem primitív. Elegáns és közel sem elnagyolt.

Úgy ügyelj a részletekre, hogy közben a teljes kép, a harmonikus, boldog jövőd képe lebegjen inkább előtted. Bár elsőre talán nem egyértelmű, mégis képes vagy a kettős üzemre.

Száz szónak is egy a vége: príma kozmikus összmunka, ezer és egy remek lehetőséggel. Mazsolázz kedvedre és kerüld el, hogy túl nagy elvárással sanyargasd magad.

Csak könnyedén!

kép: pixabay.com

– ha tetszett a cikk,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

Plútó a csúcsok csúcsán

Szerző: János | 2024. ápr 11 | Blog

Van, hogy egy csúcson belül is meghatározhatod, mikor jutsz a legmagasabbra. A Plútó esetében sincs másképp. Asztrológiai értelemben a Vízöntő jelében jár, tiszta sor. Én is írtam róla, többször is. Még izgalmasabb a csillagképek örökfényű világában vizsgálni aktuális pozícióját:

Sas. Aquila. Legjobb énrészedhez, azaz felettes énedhez az égi egyenlítő fényábrái szólnak. A Sas itt, az Equatoron szárnyal. Ragyogó csillagzat, de még neki is van légfényesebb „összetevője,” ez az alfája. Nevet is kapott: Altair. A Plútó pedig éppen itt jár. De nem most kezdte mindezt:

Jó másfél hónapja már tudósítottam a Plútó-Altair kézfogóról. Nevesítettem az egzakt együttállás időszakát. Most viszont, mint jó matrjoska babát, az egzakton belüli egzaktot is nevén nevezem:

Mostantól május végéig. Itt már csak icipici ívtávolság érzékelhető a két kozmikus objektum között. A leginkább intenzív kapocsenergia hág tetőfokára, mint falusi lagzin éjféltájt a hangulat. Mire számíts?

Leporolom a február 25-én kelt írást. Bemásolom idézőjelek közé terelve. Ezt éljük, de – ha lehetséges – még inkább fokozott módon. A teljes igazsághoz persze még valami tartozik:

A Plútó tavasszal újfent irányt vált. Erről a maga idejében ismét írok cikket. Ez az oka a maratoni Plútó-Altair maxi-találkozónak. Éld meg, fordítsd hasznodra, emelkedésedre. Íme:

„Van, amit apránként nem tudsz megoldani. Nyilván nem mindenre és nem általánosan igaz, de olykor csak a nagy dobás, a merész tett és az ugrás segít. Különösen mostanság. Ha úgy tetszik: a Sas alfájával együtt álló Plútó energiája a sarokba kushasztja a kishitűséget, a beszariságot és a gyámoltalan, tötymörgő toporgást. Ám amit az egyik kezével lendületből elvesz, ahelyett gazdagon kárpótol:

Szintugrás és szintemelkedés. Lépték- és mértékváltás.

Új szemléletmód, magasabb rálátás.

Véget érő szintbeli torzsalkodás.

Elég jól hangzik mindez, pedig csak úgy belemarkoltam a Plútó-Altair együttállás bőségszarujába.

A Plútótól félnetek nem kell, jó lesz. Ezt bátran ki merem jelenteni. Hiába kedvezőtlen a sajtója, attól még kitűnő energetikájú égi vándor. Erőbolygó, a minőségi transzformáció planétája. Alkut nem ismer, a kompromisszumot zsigeri megvetéssel utasítja el.

Megeshet: magasabb pályára lépsz és többé nem azok a játékszabályok vonatkoznak rád, mint eddig.

Ha ráncolod a homlokod, hadd nyugtassalak meg: igen, bizonyos szempontból komfortzónán kívül találhatod magad. Gyorsan és hirtelen, mint a lavór vízzel együtt kilöttyintett ebihal a harmatos fűben. Ám dönthetsz úgy is, hogy felébreszted és erősíted magadban a kurázsit. Ez esetben új világok, eddig talán elképzelhetetlen dimenziók nyílnak meg előtted. Íme:

Közel s távol a legeslegmagasabb sziklaszirt tetején állsz. Ha korábban nem is gondoltál rá, most tudatosul, hogy lappangott benned némi látens tériszony. No, ez most jelentkezik, de nem ám finoman kopogtatja a válladat, hanem a gyomrod, a zsigereid felől fúj lufit benned. Ugyanakkor véred pezsdül. Soha életedben nem érezted ennyire féktelenül és nyersen a szabadság kézzel fogható, igaz élményét. Ha itt érne véget az életed, bizony mosolyogva lépnél át. Francba a puha ággyal és a párnákkal, végre emberhez méltó módon, egyenes háttal, ruganyos-szálas gerinccel fordítod arcod a szélbe.

Sas. Latinul Aquila a csillagzat neve és az égi egyenlítőn (ekvátor) helyezkedik el. Ez a kozmikus kör a felettes énedet, azaz a legjobb verziódat szólítja meg. Már ez a tény is aláhúzza: nincs középút.

Minden csillagzatra igaz: a legfényesebb csillag a görög ábécé első betűjét kapja, onnan haladunk tovább, alfától ómegáig. A Sas esetében ez az égi ékkő az Altair nevet viseli. Talán nem felesleges leírni: magyarul Turul. Vele találkozik a Plútó. Azazhogy…

Akkor most mi van? – kaphatod fel a fejed. Hát nem Vízöntő az a fránya Plútó? De igen, az. Is. Az asztrológia szintjén, a zodiákus körén, ami a mindennapok, a hétköznapok, az alapvető működés szintjét jelképezi. Ne becsüljük le, sőt. Ismétlésképp, ha kedved ébred, olvasd újra a Vízöntő Plútóról írt cikket: https://ladonyijanos.hu/vizonto-pluto-ujratoltve/

Kétszázötven év. Majdnem ennyit kér a Plútó, hogy megkerülje a Napot. Nyugodt szívvel nevezhetjük tehát lassú mozgású, ám fajsúlyos égi vándornak. Éppen emiatt az Altairral való találkozása kapcsán is inkább időszakról beszélhetünk:

Február végétől júliusig egzakt a kézfogó, akkor is csupán a planéta retrográd (látszólagos hátráló) mozgása távolítja el őket, hogy aztán a naptári év végégtől ismét találkozzanak. Az azonban egy másik krónika tárgya lesz. Ami a lényeg és – javaslom – vidd magaddal:

Felejtsd el a kispályázást, kivéve, ha a haverokkal jársz el minden hétfőn este rúgni a bőrt.

Emeld a valóságodba, hogy a pillanatnyilag felfoghatónál is jobb kilátás és eredmény valósulhat meg.

Formálj belső igényt, hogy ráláss az életedre -> majd emelkedj, ugorj szintet.

Éppen ideje van.”

kép: pixabay.com

– ha tetszett a cikk,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

Nem az iskola teszi az embert

Szerző: János | 2024. ápr 11 | Blog

Amíg nem vagy tisztában iskolázott, képzett, okos és bölcs mibenlétével, különbözőségeivel, könnyen csapdában találhatod magad. Alárendelődsz. Kishitűség gyengít el. Azt hiszed, valaki – pusztán magasabb iskolai végzettsége miatt – fölötted áll. Ebben a cikkben végigvesszük a tudnivalókat és a legutolsó ködfoszlányt is eloszlatjuk a sokakat érintő témában.

Iskolázottság. Őt a legkönnyebb mérni, ezért is szeretik – legalábbis azok, akik ennek alapján rangsorolnak. A képlet valóban pofonegyszerű: analfabétától a PhD tudományos fokozatig. Kivétel nélkül minden egyes ember elhelyezhető valahol. Ezért szinte kínálja magát a „beárazás.” Nem beszélve az ebből adódó összeméregetésről és kevélykedésről. Hallottál már ilyet?

– Nekem technikumom van, a Béla meg éppen csak, kegyelemkettesekkel végezte a szakmunkást.

– Ő mindössze három éves főiskolát tud felmutatni. Mi ez az én két egyetemi diplomámhoz képest?

Az iskolázottság tehát nyilvánvaló mérőszám. Éppen ez az előnye, ám ordas hátránya is. Mert semmi mást nem mutat meg, mint a tényt: milyen szintű szervezett oktatás elvégzéséről rendelkezel papírral. Ennyi. Aki leragad az iskolázottságnál, jóformán a lényegről mond le:

Okos-e az illető? Valós, érdemi tudással rendelkezik? Netán bölcs? Tudja-e alkalmazni, amiről oklevet szerzett? Mennyire gyakorlatias a tudása? Éppen ezért lépjünk tovább a következő kategóriára:

Képzett. Bármilyen meglepő, de ez a minőség nem szükségszerűen követeli a dokumentumokat. Lehet, hogy be se tetted a lábad a boldogult OKJ-s rendszer képzésére. Csak jártál nyaranta a virágoshoz némi aprópénzért segíteni. Ám szorult beléd egy rakat szépérzék, jó megfigyelőképességgel, tanulni akarással áldott meg a sors. Így vált belőled olyan autodidakta virágkötő, amilyet a hivatalos rendszer soha ki nem köpött volna magából. Ellested, megtanultad, megkérdezted, begyakoroltad a szakmai fortélyokat. A munkáltatód, bár sok bankjegyet nem tömött a zsebedbe, ám évtizedek szakmai fortélyaival fizetett ki. Így hát képzett vagy – bár papírod nincs róla.

Kép: ez a képzett szó alapja, ezt ragozzuk tovább, hogy mélyebben érthesd meg a kifejezés lényegét. A képzett képes képet alkotni, rendelkezik a szükséges képességekkel. Másodlagos, miként jutott a birtokába – megkérdőjelezhetetlenül az övé. Talpraesett, problémamegoldó típus. Mindez azonban nem feltétlenül mondható el az okosról:

Okos, tehát vág az esze. Rend uralkodik a gondolatai között. Lexikális tudása elismerésre méltó. Jellemzően imádja a tévés műveltségi vetélkedőket, mert jóval hamarabb – telefonos segítség nélkül – villan be a helyes válasz, mint az izzadó alanynak. Az okos legfőbb ereje, fegyvere briliáns intellektusa. Ugyanakkor nem alapvetés, hogy ismereteit át tudja ültetni a gyakorlatba:

Süllyed a csónak. Megeshet, az okos áll és elemez. Kiszámolja, hány milliméter átmérőjű a lék, milyen nagyságú a beáramló víz nyomása, hány köbméter a hajótest belseje. Pillanatokon belül két tizedesig meghatározza, mikorra merül el teljesen. Ha pedig már a lábát nyaldossa a piszkos víz, annak hőfokát is precízen közli. De nem biztos, hogy mentőmellényért vagy tömítőeszközért nyúl. Ahhoz inkább a tapasztalt fordulna:

Magáért beszél a szó. Tapasztalt. Megélt, kipróbált ezt-azt. Átégett rajta az elvégzett tevékenység lényege és maradandó, értékes lenyomatot hagyott. Optimális esetben nem vakrutinnal, hanem jártasságával oldja meg a helyzeteket. Jellemzően könnyen és gyorsan. A lényeg viszont csak most következik:

Iskolázott, képzett, okos, tapasztalt. Legtöbbünkben ott munkálkodik egyik-másik minőség a négyből. Ám a korona, az igazi ékkő fölöttük trónol. Az pedig a bölcsesség. Amit nem adnak ingyen:

Bölccsé csak válni lehet. Nem muszáj megvárni az öregkort, mert nem az évek számával – automatikusan – bölcsülünk. Ha így lenne, akkor a „korlátolt vénember” szókapcsolat ismeretlen fogalomként, mint halvány füst úszna el a semmibe. A bölcs letisztult, nyugodt. És mondok róla egy látszólag meglepő dolgot:

Tökmindegy, milyen iskolát végzett, ha egyáltalán betette oda a lábát. A bölcsesség ugyanis nem tart igényt oklevelekre. Az egyik legbölcsebb ember, akivel valaha is találkoztam, négy elemit végzett (akkor még így nevezték az általános iskolát). Mégis: elképesztően bölcs szülöttet becsülhettem a személyében. Ám ennek az ellenkezőjét is megéltem:

Prof. Dr., az MTA tagja. Ez mind az illető úriember nevéhez kapcsolódik. Szakterületének országos csúcsa, szinte pápai rangban. Amit ő nem tudott a témáról, az nem is létezett. Mivel ő már nincs az élők sorában, nem volna sportszerű nevén neveznem. De azt se titkolhatom el: rettenetes hírnek örvendett. Rémálmaimban bukkan fel a vizsgára jelentkezés traumája: csak nehogy az Ikszipszilonhoz kerüljek!

Végül ezt megúsztam, sőt. A legelső házidolgozatomat ő személyesen értékelte és „megfelelő” minősítést kaptam. Okos, tanult, képzett, iskolázott ember volt. Ám bölcsesség – nos, az nagyjából annyi szorult belé, amennyi egy éhes hangya gyomrába lötyögve belefér. Írom mindezt úgy, hogy érdemeit szem előtt tartva, munkásságát és életútját tisztelve törekszem az objektivitásra. De még most is egyfajta gyomortájéki, kellemetlen érzés fog el, hogy róla pötyögök. Remek példa, ideje tovább lépnünk:

A típusok alapok, ritkán fordulnak elő kizárólagosan, egylényegűen. Legtöbbünkben valamilyen kombinációan leledzenek. A végére, ha megengeded, magammal példálóznék:

Főiskolát végeztem. Az oklevelemet 2002. júliusában vettem át, röviddel a bolognai oktatási rendszer elterjedését megelőzően. Szép, impozáns, keménykötésű, nagyjából A5 formátumú dokumentum igazolja: „jó” érdemjeggyel váltam igazgatásszervezővé. Egy olyan szakról szól, amiben dolgoztam majd’ másfél évtizedet és köszönöm szépen, ebben az életben soha, semmikor, semmilyen körülmények között többé nem akarok részt venni. Kivéve, ha ügyfélként megyek kormányablakba vagy benyújtom az adóbevallásomat. Ebből a következők adódnak:

Felsőfokú végzettségem van. Ez elvitathatatlan tény; úgy fognak eltemetni (mindegy is, mikor), hogy a gyászbeszédben megemlíthetik. Akkor is, ha nem élek vele. Tíz éve rúgtam ki utolsó munkahelyemet, azóta a legfőbb hasznom, hogy a hiúságomat legyezi. Online kérdőíveknél, ha ikszelni kell a végzettséget, jól esik a „felsőfokú”-hoz tenni a jelet. Ez az én önérzetes, emberi, gyarló énrészemet simogatja, s nem több cseppel sem. Ilyen szempontból hasonlít a lefutott két maratonra: Gombóc Artúrrá hízhatok, attól még megvoltak. A többiből is van bennem:

Rendelkezem C típusú, középfokú nyelvvizsgával angol nyelvből. Egész jó, 88 %-os volt, én is meglepődtem rajta. Nem vagyok rá büszke, de kissé nyökögősen beszélgetnék egy szigetországival, mert mostanság keveset használom. Ez igaz a „C” kategóriájú (teherautó) jogsimra is: 1999. májusa óta egy centimétert nem vezettem három és fél tonna feletti járművet. Mégis: papírok, amikkel rendelkezem. Tapasztalatot viszont máshol is szereztem:

Több száz elemzés, pontosítással. Ugyan sokan tudhatnak maguknak asztrozófusi oklevelet, szerénytelenség nélkül nevezem magam tapasztalt szakinak. Valahol az írásra is igaz:

Igyekszem képezni magam, utánakeresek, technikai oldalról is csiszolom a képességeimet. És hát igen: baromi okos is vagyok. Számtalan férfitársamhoz hasonlóan pontosan meg tudom mondani, miért cserélt korábban Marco Rossi a kelleténél és azt is ki tudom nyilatkoztatni, hogy Gulácsi két ütemmel később indult a beadásért, ezért kaptunk elkerülhető gólt. Okos okoskodó is vagyok. igen. De elég legyen belőlem. Mert te vagy a lényeg:

Találd meg, feletesd meg a fenti kategóriákat az életedben. Tedd tisztába: egy jó, talpraesett szakmunkás sokszor jóval értékesebb egy életképtelen, ám iskolázottabb embernél. Nem a papír teszi az embert. Csak tudj róla és törekedj a kristálytiszta képre.

János

kép: pixabay.com

– ha tetszett a cikk,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

Megértés, cselekvés, kiemelkedés (Nap-Merkúr együttállás)

Szerző: János | 2024. ápr 10 | Blog

Az átgondolatlanul elpazarolt erő nem visz sehová. A hátráló Merkúr és a Nap együttállása világítja meg: a disznó végkimerülésig küzdhet a jégen, mégsem mozdul érdemben tapodtat sem. Eljött a felismerések ideje – hogy ne rajtad röhögjenek a kibicek a parton, gőzölgő forralt borral kezükben. Ehhez egy rövidke pillanatra állj meg, ha javasolhatom:

Tisztázott cél és megfogalmazott szándék. E kettő tartja fókuszban az erődet. Amíg egyik vagy másik hiányzik, csak kapkodsz. Belevágsz ebbe is, abba is. Majd csak sikerül. Áltatod magad a nagy számok törvényének meséjével. Tüsténkedsz, ami ugyan elfáraszt, nap végén mégse jutsz sehova – csak az önutáló elégedetlenségbe. És ez neked nem jó.

Megértés és cselekvés. Együtt csodakombó, de a sorrend is fontos. Előbbinek a Merkúr, utóbbinak a Nap a hozzá rendelt égi vándora. Ők találkoznak április 11-én és 12-én egzakt módon. Nem akárhol: a Kos asztrológiai jelében. Lényeges információ, ha sikerre szeretnél vinni bármit is:

A kezdetben ott a kiteljesedés információja. És az se baj, ha annak idején ezt még nem tudtad. Újrakezdhetsz és módosíthatsz. Olyankor spirituális szoftverfrissítést hajtasz végre. Mint iskolásként a körző hegyét, úgy bököd a jelenbe az új kezdet kimondott, megfogalmazott elejét. Jól jöhet a Kos nem fakuló fényű cégérmondata is:

Az önként vállalt áldozat áldássá válik.

Ez egyértelműsíti: kellesz hozzá. A lényeget nem szervezheted ki.

Ha valami nem úgy zajlik az életedben, ahogy szeretnéd, a csütörtöki és pénteki napok príma újragondolós energiát terítenek eléd. Felkínálják, hogy világosodj meg, majd tekerj a kormánykeréken. Így halványul el benned a röfögő sertés fagyott tavon előadott rémképe. Mert ez is a cél, ha nem is elsődlegesen:

A malac helye az ólban, a tiéd életed fejlődési útján. A jégre meg kicsusszanhatnak a korisok és a lékhorgászok. Az eddigi terméketlen, görcsös akaromság elvesztegetett erőhalmait tudod átalakítani.

Letisztíthatod a tudatodban cikázó összevisszaságot. Ami szükségtelen, határozott lendülettel dobd ki. Nem segít, nem szolgál, csak lehúz. Így érsz vissza a középpontodba és ilyen módon tér vissza változtató energiád. Aminek azért magasabb és magasztosabb célja is van ám:

Kiemelkedés. Ennél lejjebb ne célozz, se nem való, se nem méltó.

Szintet emelkedve érkezünk el a csillagképek világába, ahol a Halak kettős fényábráját látjuk. Nem akármelyik része érintett: a kiemelkedő halacska. Itt viszont tegyünk egy apró, frissítő kitérőt:

A Merkúr jelenleg – Földünkről személve, látszólagosan – hátrál. Ez az úgynevezett rettegett retrográd; a riogatós asztrológia kedvenc félelemgerjesztő eszköze. Te viszont láss tisztán. Ezért ideillesztem a linket: https://ladonyijanos.hu/kiemelkedes-retrograd-merkurral/

Írtam róla, összeszedtem, mi a jelentősége és aktuális üzenete a „visszafelé” haladó Merkúrnak. Helyzeti előnyt kínál az újraolvasás, hiszen hozzásegít a valós kiemelkedés megértéséhez:

Amíg szándékként nem fogalmazod meg, nem is fog eljönni. Másképp is leírom:

Ahhoz, hogy érdemben emelkedj, akarnod kell. Megnyerheted ugyan a lottó ötöst, de ha ki nem érdemelt, csak úgy az öledbe hullott potyapénzként tekintesz rá, nem lesz becsülete és – minden fogadkozásod ellenére – hamar elvered. Ezt előzheted meg egy kis (helyesen működtetett) tudatossággal.

Értsd meg a folyamataidat, vond le a tanulságokat és változtass.

Legyen célértéked az emelkedés, mert enélkül csak újra és újra ugyanazokat a köröket szaladgálod. És igen: talán még a röfögést is hallani véled a jég irányából.

Dönts bölcse(bbe)n, ideje van.

kép: pixabay.com

– ha tetszett a cikk,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus