Kezdjük poéngyilkos módra: szuper dolgok. Esszenciálisan ennyit emeltem át a tegnap estéből, de azért lépjünk túl a távirati stíluson. Tavaly tavasszal a Csillagokkal táncoló nevű eseményen a tíz égitestet muzsikálta el a Tango Harmony, igen nagy sikerrel. Igazság szerint sokkal többször révedtem vigyorogva a dallamokban fürdőzés közben, mint azt illett volna és minden dal után, már taps közben zökkentem vissza, hogy hoppá, itt azért most meg kéne szólalni. Ezt éltem meg tavaly és gondoltam, idén majd a zakóval együtt magamra öltöm a profizmus köpenyét is és jöhetnek a szebbnél szebb futamok, én rendíthetetlenül állok a vártán és „konferálom fel” a következő zodiákus jegy sajátosságait, időnként kitérve arra is, miként ölt testet mindez a hangok csodálatos világában. Gondolhatjátok, a terv szép és jó mivolta ellenére halt hamvába. Írhatnám, hogy pont úgy bambultam és révültem, mint tavaly, de nem szeretek hazudni, ezért bátran vállalom, hogy annál sokkal jobban. Most már – ha nem is elvárásokat, elképzeléseket azért hoztam magammal, melyik jegy milyen formába álmodódik – hogy borzasztó magyartalansággal szemléltessem az alkotói folyamat szépségét -, de mindez a keretesség szertefoszlott.
Az esemény hivatalos kezdete előtt fél órával érkezve a próba hangjaiból gyöngyszemeztem, magamban tangó-bingónak nevezve a tippjátékot, hogy vajon ez most az-e az évkörön, amire gondolok. Büszkén mondhatom, hogy 75%-os pontossággal bejött, de ez a zenekar érdeme az égiek vezettetése által. Tegnap este többször nevén neveztem az „isteni szikra” minőségét. Az est tizenkét muzsikájához megelőzően igencsak rövid, érzésszintű karcokat írtam Katának, aki válaszul megerősítette, hogy ilyen zenéket állítanak össze és próbálnak erre a ragyogó februári alkalomra. Ennél több előzetes egyeztetés nem történt köztünk, így számomra is (mérhetetlenül kellemes) meglepetés volt valamennyi dal. De hol itt a szikra, ami ráadásul isteni? Vajon mitől működött olyan jól minden? Hogyan lehet, hogy egy-másfél rövid tőmondatos leírásból varázslat születik? Miért tudtam vigyorogni, ahogyan kibomlottak a dallamok és a szavak korlátozó-beszűkítő börtönénél jóval magasabbra szárnyalva festették le, miről is szól – valójában és magas szinten – egy-egy égi szelet? Ez az, amire ok-okozati választ nem is érdemes keresni, itt, kérem szépen, varázslattal állunk szemben, pontosabban a mágia hozadékát élvezzük.
A zenekar ihletettsége egészen bizonyos, hogy kozmikus inspirációt (is) kapott, így tudom csak elképzelni, miként jöhetett létre egy ennyire helyén való, pontos és precíz program. Zárójel: ha valaki asztrológiát vagy asztrozófiát tanul, tökéletes zenei illusztrációként tudná használni ezt a tizenkét muzsikát – ebben az előadásban. Utólag visszagondolva az Art’s Harmony Studioba vezető második vagy harmadik lépcsőfok tájékán hagyhattam el a magammal hozott profizmust, csak az illúzió úszott velem és mára virradóan meg is érkezett a „miért:” egészen egyszerűen a dallamok világának magas szintű működtetésénél az ember gyermeke, legyen bár asztrozófus, csak az impresszióit, az aktuálisan kapott sugallatokat mondhatja ki, mert annak van helye. Csodálatos este volt, köszönöm!
Szerdától a Halak asztrológiai jelében
folytatja égi útját a Nap; megkezdődik a csillagászati tél utolsó hónapja. A
Halak vizes jel, így az érzelmek, álmok – belső világunk történései kapnak hangsúlyt.
A Halakhoz társított összegzés, számvetés és az ebből adódó újratervezés
fontossága mellet kiemelném a véget érést. Ezt a fogalmat és minőséget kevéssé
szeretjük, a sajtóját sem hívhatjuk túl jónak. Mindenhonnan a „kezdj bele az új
kalandba!,” „ismerj meg új embereket!,” „hagyd magad mögött a gondokat és újulj
meg!” és társaik hömpölyögnek, amivel – alapvetően – nem is lenne semmi baj, ha
nem felejtenének (vagy hagynának ki szándékosan…) egy fontos lépést. Ahhoz, hogy
valamit jól kezdj el, előtte érdemes a régit lezárni-elengedni, egy pillanatra
megpihenni és ebben a szusszanásban összegezni. Nem véletlenül a Kos követi a
zodiákus körén a Halakat; ott már az elindulás, a spirituális értelemben vett
„honfoglalás” szerepe az elsődleges, de ezt megelőzi, meg kell, hogy előzze a
lezárás és befejezés.
Elismerem, a szálak elvarrása
kevéssé látványos, ellenben fájdalmas is tud lenni. Hivatkozhatunk a vízre,
hiszen ez a nemes folyadék is mindig a könnyebb ellenállás felé folyik és a
Halak említetten vizes minőség, mégsem helyes egy ilyen teória mögé bújni
puszta kényelemszeretetből. A Halak cikkelyébe megérkező Nap energiáját
használhatjuk arra is, hogy a korábbi kuszaságból rendet teremtsünk, mégpedig azon
bizonyos szálak felgöngyölésével, ha kell, elvágásával, ha pedig az szükséges,
elvarrásával. Merjük kimondani, hogy valaminek véget vetünk, legyen az
törzsvásárlói tagság a barkácsboltban, ahová két éve be sem tettük a lábunkat,
akár ránk száradt, kiüresedett szokás (pl. undorral mész el hajnalban tai
chi-zni…), akár emberi kapcsolat – bármi. Vedd észre: minél több lezárást tudsz
megtenni, annál könnyebbé és – egyúttal és automatikusan – összeszedettebbé
válsz, hiszen nem forgácsolódnak erőmorzsák, figyelem-reszelékek oly’ sok
irányba.
Minden lezárás változást hoz, ez
a jel egyik meghatározó minősége. A mostani hetek és hónapok „amúgy” is a
változásokról szólnak, így jó tudnunk, hogy ez cselekvő énünkben is testesül a
Halakba érkező Nap inspirációinak köszönhetően. Mély, azaz mélyről induló és
mélyre ható változásokat tudunk megtenni a most induló időszakban, amikor
igenis ideje van egy kicsit a befelé figyelésnek (ami nem azonos a
befordulással). Az egyik, itt megélhető csoda a lezárásban rejlik éppen: a görcsös
és ragaszkodó erőket elengedve egészen egyszerűen szabadabbá válunk, így jutva
magasabb szintre.
Ennek az égi helyzetnek az egység, mint EGY-SÉG érzetben és annak megélésében is nagy a jelentősége. A felszíni ellentétek, az egymásnak akár homlokegyenesen ellentmondó érdekek és szándékok ellenére és mellett is meglátjuk-észrevesszük a másikban élő valódi embert, aki egylényegű velünk. Rádöbbenünk, hogy ezt az egész bulit annak idején előre lebeszéltük és most ő azért bújt az aktuális jelmezébe és szerepébe, mert az mindkettőnk tanulási-fejlődési tervébe tökéletesen illeszkedik és valójában egy haladó szintű szituációs játékot játszunk éppen.
Az új hét egyik fontos égi eseménye a Merkúr retrográdba fordulása (ami nem szívatni hivatott, mint az közismert, amúgy, macskafogósan). Hermész planétája a Halak cikkelyéből indul el a Földről szemlélve látszólagosan hátrafelé, március első napjaiban visszaér a Vízöntő jelébe, majd ott is fordul direkt irányba a hó első harmadának végén. Frissítsük fel a hátráló bolygók üzenetének aranyszabályát: valamire felhívja figyelmünket; általa „mehetünk vissza” egy fontos minőségért, aminek birtokában sokkal jobban haladhatunk előre. A Halakból visszainduló Merkúr mélyebb megértést ad; sokkal alaposabban és teljesebben tudjuk egy-egy esemény miértjeire a helyes választ. Olyan, mintha a sövénylabirintusban bolyongásnak a föléröppenéssel vetnénk véget: az addig kilátástalan zöld falak varázsütésre kiadják a mintázatot és már látjuk is a pofonegyszerű kiutat. Milyen „értékhez” térjünk vissza? A választ a Vízöntő adja meg; a Merkúr ide tart, azaz a tisztítást, a felszabadítást célozza. Amint elengedjük a hazugságokat, a szépítgetést, önáltatást-önbecsapást (vagy ezek kifelé irányuló működtetését), egy csapásra rendeződnek bennünk és körülöttünk az energiák, ennek pedig a megkönnyebbülés és az a bizonyos mélyebb megértés az elmaradhatatlan jutalma.
Tekintsünk föl a csillagos égre! Ha a látható csillagképek világát vizsgáljuk, a Vízöntőt látjuk a Merkúr hátterében. A fordulat a jövőt tisztító víznél éri a planétát, de a múltba ömlő, tisztító vízig hátrál. Ha istenigazából szép, fényes és tiszta elkövetkezendő időkre vágyunk, úgy fektessünk energiát, hogy még egyszer átnézzük a szekrényt. Igen, tudom, tök jó, hogy kinyitod, mégsem hullanak belőle csontvázak (ugye?), de mi van akkor, ha egy erős fényű zseblámpával világítanál be a ruhák mögé? Lapul-e ott valami, és ha igen, mi az? Ennek a „finomhangolásnak” a hetei következnek. Lehetőséget kapunk a múltba visszatérni (energetikailag) és helyre tenni, ami még nem egészen tiszta. Emlékezz, kérlek arra is, hogy a megúszásra játszás (már) nem működik. Ha már pucolsz, akkor tűrd fel az inged ujját és csináld rendesen, semmi alibi vagy kényelmesség. Hidd el, megéri!
Amerika (pontosabban az USA) nem a szívem csücske. Nincs vele semmi bajom, még sose jártam ott, de ha nyernék egy utazást oda, inkább átruháznám valakire. Két dolgot viszont nagyon értékelek, amit itt magas szinten működtetnek: a tulajdon védelmét (ez a másodlagos prioritású), valamint a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát. Ez utóbbi szívügyem.
Manapság vannak dolgok, amikről nem illik beszélni, ha mégis megteszed, komoly támadásokra számíthatsz. Bizonyos témákat és azok hivatalosan elfogadott megközelítésétől való eltérést és vélekedést egészen egyszerűen démonizálnak és tabusítanak (a három fő tabutéma, a szex, pénz, halál hármasa mellett). Direkt nem fogok konkrét példákat írni.
Valamikor, az idők hajnalán, két évtizede tanultam jogot; annak is többféle ágát. A jog ismeri a mások érzékenységének sérelmét (lehet, hogy nem ez az egzakt terminus) és figyelembe is veszi. Ebben a tudományágban azonban – elvileg – hierarchia van: az érzékenység sérelme alacsonyabb polcon található, mint mondjuk a szólásszabadság. Nem áll szándékomban világot megváltani, abból már kinőttem a szó kamaszos értelmében és más módon dolgozom rajta.
Kérlek, vegyél észre egy apróságnak tűnő dolgot: amikor valamiről nem beszélhetsz, mert az sérti másvalaki érzékenységét, akkor rögtön a tabusítás ölti fel csúf fejét. Fontos zárójel: a véleménynyilvánítás és a szólás is a kulturált keretek között kell maradjon, ez alapvetés. Mihelyst „nem illik” valamiről beszélni, rögtön zárt-beszűkítő, dogmatikus folyamatok indulnak be, ólomsapkát igyekezvén tenni koronacsakránkra.
Gondolj bele: bármilyen kulturált és finom módon vélekedsz valamiről, az óhatatlanul sérti-sértheti valaki lelkivilágát. Vajon hol a határ? Meddig mondhatod ki, ami a szíveden van és honnantól válsz a jog által is szankcionálható trollá? Helyes-e gátakat és korlátokat szabni? Nincs birtokomban a Bölcsek Köve, mert mire észbe kaphattam volna, Nicholas Flamel és Dumbledore jól megsemmisítette. Nem tudom az egzakt válaszokat.
Mi a fontosabb (leegyszerűsítve): a szabadság vagy a tapintat?
kép: pixabay.com
ki vezeti a tollad? – meddig terjed annak szabadsága, amit leírhatsz?
Tavaly tavasszal írtam egy rövid listát arról, kinek nem (és kinek pedig igen…) javaslom az asztrozófiai elemzést. Nagyon hasznosnak tartom a benne foglaltakat, mert így, indirekt módon talán azonnal találsz a tételek között olyat, ami számodra kizáró ok. Ekkor nem is kell tovább gondolkodnod, mert ez nem neked való. Ha mégis minden átmegy a szűrődön, még szükséges erősen vágynod arra, hogy megismerd a saját sorstérképedet. Ezek hiányában – a legeslegőszintébben mondom – nem érdemes belefogni. Tudnod kell, hogy egy elemzés közös munka. Nem szolgáltatás. Neked ugyanúgy bele kell tenned az időt, figyelmet, energiát. Első lépésként azt kérem, gyűjt számodra meghatározó, érzelmileg erősen megérintő életeseményeket. Erre minimum hét napot szentelj. Egészen elvétve tettem kivételt ugyan, de ő erősíti a szabályt. Azt a szabályt, hogy ha korábban küldöd, jellemzően aznap, mikor levelet váltottunk, vagy egy-két napon belül, felhívom a figyelmedet, hogy nem jött el még az ideje az elemzésnek, vagy nem én vagyok – mégsem – a te embered.
Nagyon fontos, hogy kellő energiát és időt szentelj ennek a folyamatnak. Nincs helye kapkodásnak, sietségnek, ha valamit nem lehet erőltetni, akkor az az érés (tudom, létezik érésgyorsító permetszer, de ezt inkább nem minősíteném spirituálisan). Az elemzés közös munka. Profán, de szemléletes hasonlat az edző és a sportoló kapcsolata: mindketten kellenek a várt és vágyott eredményhez. Ha az edző nem jó edzéstervet ír, akkor is jön a kudarc, ahogyan a legjobban összeállított gyakorlatsor el nem végzése is ide vezet. Mivel közös a munka, így maga az elemzés sem egy kinyilatkoztatós, katedráról megszeppent nebulónak magyarázós folyamat, abszolút partnerségben haladunk végig az úton, de ehhez fontos, hogy te is így állj hozzá. Az elemzés nem spirituális plasztikai sebészet, ahol azonnal változik meg a külsőd; itt idő és energia szükséges a jóval mélyebb változások, átalakulások rögzüléséhez. Lehet, hogy a mai kor felgyorsult és régimódi vagyok, de az asztrozófia ősi és szent tudományához méltatlan az időnyomás. amikor Paksi Zoltántól tanultam, az egyik legfontosabb érték a szentség és a figyelem volt, ezek pedig nem csorbulhatnak a rohanás miatt.
