Kedden reggel vált jelet a Vénusz, a Vízöntőt elhagyva immár a Halakban folytatja égi útját. A Halaknál előtérbe kerül a véget érés, a befejezés, így ez az időszak emberi kapcsolatainkban támogatja a fényét vesztett, megkopott, elengedésre megérett viszonyulások lezárását. A méltatlanságot tovább cipelni méltatlan, a letevése, a szeretettel áthatott istenhozzád kimondása pedig a valódi előrelépés lehetőségét hozza el. A tanítások megértése, a társunkkal közös fejezetek visszanézése és a belőlük megtanulandók összegzése segít és erőt ad kezünknek elvágni a fonalat. Ez utóbbi mozzanat megspórolása magát a kapcsolat egészét teszi értelmetlenné, hiszen nem azért éltünk meg oly’ sok örömet és jártunk mély poklokat akár, hogy abból semmi esszenciális érzelmi zsírsavat ne vigyünk magunkkal tovább.
A Halak Vénusz másik megélése pedig a legmélyebb eggyé válás: ehhez a stációhoz tartozik a polaritáson túlmutató egység-élmény megélése is. A harmóniában, szépségben való kiteljesedés a (pár)kapcsolat olyan állomása, ami egyfajta jutalomfalatként hivatott jelezni: jól végeztük eddigi közös munkánkat. A szerelemben, a szexualitásban szárnyakat bontó eggyé válás élményéről írni lehet, de kevéssé hatékony, mint olyan gyakran, itt is igaz, hogy amíg meg nem éltük, addig csupán szürkés árnyalatokban gondolkodva, fekete-fehér képét látjuk a szivárványnak. Más képpel élve együtt, két testben és két lélekben lehet Istennel eggyé válni, egyesülve.
kép: www.pinterest.com
