Péntektől kezdi meg látszólagos hátrálását az Oroszlán jelében járó Merkúr, ez a visszafelé irányuló mozgás nem túl hosszú ideig tart, Szent István ünnepén már újra direkt irányba fog fordulni a sebes léptű planéta. Asztrológiai vonatkozásban végig az Oroszlán szeletében történik a retrográd mozgás, csillagképi értelemben pedig zömében az Oroszlán fényábrájának fejénél, ám itt mutatja magát egy végtelenül izgalmas jelenség: a Merkúr visszalép a Rák csillagképébe. A Rákról említettük, hogy a befogadás-táplálás-elengedés hármasságának égi megjelenítője. Hermész bolygója az elengedő szárhoz érkezik vissza, és a csillagkép legfényesebb, alfa csillagához, a Sertanhoz (más nevén Acubens) közel fordul majd újra direkt irányba.
Ez az üzenet döbbenetesen szép a maga egyszerűségűben, idézzük fel a retrográd bolygómozgás fő szabályát: valamiért vissza kell mennünk, hogy azzal a valamivel előreléphessünk. A Merkúr esetében most itt a lehetőség, hogy rálássunk és megértsük, mit kell érdemes elengednünk, ami gátol a kiteljesedésben, a ragyogásban, akár a szeretet korlátlan árasztásában. Olyan ez, mintha kiásnánk valamit a kertből, ami a földet mérgezi és hiába vetjük el a legjobb minőségű magvakat, ápoljuk szeretettel és hozzáértéssel a veteményest, gondozzuk gyengéden és odafigyelve, mégsem tökéletes az eredmény, valami miatt nem olyan termést aratunk, mint valójában szeretnénk. Amikor rájövünk, hogy lapul a földben egy fél Zsiguli/halott német katona/fél köbméter azbeszt, majd kiássuk és elvitetjük, akkor jöhet a rekultiváció ideje. Rendezzük a terepet, a talaj új életre kel és a következő szezonban roskadásig leszünk finom és szép és életet adó terméssel.
Az elkövetkezendő hetekben hegyezzük lelki füleinket, hogy meghalljuk annak a hangját, amit el kéne engednünk. Készüljünk fel, hogy megtaláljuk a kert mélyében lapuló dolgot, gyűrjük fel ingujjunkat, hogy a kellő időben kiássuk és kihajítsuk végre, hiszen a valódi törekvésünk a fény árasztása, az előrehaladás, a méltó élet élése.
kép: www.pinterest.com
