Szombattól hétfőig tart a Nap és a Neptunusz együttállása a Halak zodiákusában. Ne lepődjünk meg, ha lelkizős-érzelgős állapotban talál bennünket a hétvége, mert a princípiumok együttállása a víztől tocsog. Víz alatt ne olvadt hólére gondoljunk, hanem érzelmekre: a Halak cikkelye amúgy is a lélek mélyének világába visz, a Neptunusz szintén a víz elemének csapatában játszik, így a Nap, bár nem merül sisteregve alá, de átitatódik egy erős érzelmes töltettel. Lelkünk mélyét világítja be a Nap fénye, cselekvő énünk égi szimbolizálója.
Ezek a napok tökéletesek az ego látókörén túlra tekinteni. Nem osztom azt a divatos nézetet, hogy az ego egy bennünk élő rohadék-típusú Gollamként kényszerít dolgokra, mondván: „nem én akartam azt a tortát megenni, az egóm tette, ő vitt rá”. Az ego nem bűnbak, nem felbujtó; jellemhiba lenne a nyakába varrni önnön gyengeségünket. Az ego mindössze annyit tesz: ott vagyok benne én, az én világomban élek, az én szűrőimen keresztül látom a környezetet. A kitekintéshez ad támogatást a Nap-Neptunusz együttállás, amikor valahogy háttérbe kerülök én, mint szemlélő és magára a szemlélt dologra tudok összpontosítani. Nagyon sok felismerést és ebből fakadó nemes, önzetlen, emelő tettet hozhat ez a pár nap. Nem szűnünk meg egyedi létezőként működni, de kinyílunk, megnyílunk és fogékonyabbá válunk.
Ebben a nyitott állapotban képesek vagyunk a legbelsőbb félelmeinket is szemügyre venni, rálátunk az odalent lakó „szörnyetegekre”, akikről így derül ki, nem is olyan rettenetesek, mint a tőlük való félelmünk. Legmélyebb mumusainkat tudjuk napvilágra emelni és ezáltal – végleg – megszüntetni a hatalmukat fölöttünk. Emlékezzünk: mindenhez van eszközünk, ami bennünk munkálkodik, most pedig a Nap fénye világítja meg nem csak a mélységeket, de az eszközöket is. Nem mondom, hogy nem kell hozzá bátorság, de a jutalom mindent megér és amúgy is bátraké a szerencse.
kép: www.pinterest.com
