Nemrégiben hallgatója voltam egy pszichológus hölgy előadásának, amit rendkívül tanulságosnak tartok. Vezérmotívuma volt az életünk „átkeretezése”, teljesen pozitív megközelítésből tálalva. A lényege, hogy a sötét, negatív tónusú keretet cseréljük le szép, jó, optimizmust sugárzó, fényes rámára. Szuper, hurrá!

160819kerites

Igazából hiányt éreztem a bő egyórás előadás végén. Hasznos információk, valódi tudás érkezett az átkeretezés megvalósításához, ami lehetséges, hogy segítséget adhat sokaknak. Hiányoltam, hogy megállt a téma a keretek között való gondolkodásnál. Az átkeretezés az én értelmezésemben azt jelenti, hogy a karámunk léceit kicserélhetjük mahagónira, ébenre, avagy befesthetjük gyöngyházfehérre, szivárványszínűre, aranyra, de az akkor is csak karámléc marad. Karámléc, aminek – esztétikától függetlenül – az a feladata, hogy a jószágot, birkát bent tartsa a számára kijelölt területen. Ott, ahol a gazdái úgy tartják, „szabadon” járhat-kelhet, ehet-ihat, szerethet és bánatos is lehet, de ki nem törhet belőle, legfeljebb néha kikukucskálhat. Ezért nem tetszett az átkeretezés promóciója, ennyi erővel nemesfém kutyaláncot is kérhetnénk a házőrzőnek.

Gondoljuk meg, van-e még szükségünk a kereteinkre, akár fizikai, akár lelki síkon. Képzeljük el nélkülük az életet, engedjük meg magunknak, hogy beleérezzünk, milyen is lenne szabadnak lenni. Milyen lenne úgy élni, hogy első lépésként eltüzeljük a kereteket, karámunk léceit, hogy fénnyé váljanak mind. Fedezzük fel, hogy van élet azon túl is, amit akár évtizedeken át elfogadtunk oktrojált élettérnek. Odébb mehetünk frissebb, zöldebb füvet legelészni, kinyithatjuk a szívünket, lelkünket új eszmékre, sugallatokra, gondolatokra. Immár korlátlanul. Érezzük meg a szabadság semmihez sem hasonlítható, mámorító ízét és többé eszünkbe sem jut nosztalgiával gondolni az egykor oly’ komfortosnak hitt karám kereteire.

 
kép: www.wallpapersonthe.net

Pin It on Pinterest

Share This