A legeslegelején szeretném leszögezni, hogy az írás nem fog, nem adhat választ a címben feltett, némileg beugratós kérdésre, mindössze a saját valóságom szerint alkotott képet igyekszem megfesteni, némi (be)harangozással. De lássuk is a medvét! Az elmúlt években sokat gondolkodtam a különböző korok különböző embertípusaival kapcsolatosan. Manapság a szakértők idejét éljük: specializálódj valamire, válaszd ki a szeleted, ásd bele magad és válj a szakértőjévé! Szakmai szempontból legtöbben ezt tartják a biztos siker receptjének és gyakran igazuk is van. A régebbi korokban ezzel szemben dívott polihisztornak lenni: attól, hogy tudok földet művelni, nem okoz gondot a számolás és ismerem a csillagok titkait is, sőt, amilyen ihletet ébresztenek bennem, azt el is tudom hegedülni. Két, látszólag ellentétes felfogás, ám ez csak első olvasatra tűnik egyszerűnek.
A ma emberének óhatatlanul szükséges fókuszálnia. Ha ezt nem teszi, úgy jó eséllyel szétforgácsolódik, elaprózódik, vagy más szóval leírt, de azonos módon esik szét. Emlékezzünk a tanításra: a Mars bolygó után, a Jupiter előtt található az aszteroida-övezet: egy szétrobbant óriásbolygó milliónyi apró törmeléke. Szimbolikusan nézve ahhoz, hogy a bölcsességhez (Jupiter) elérjünk, le kell küzdenünk (Mars) a bennünk munkálkodó szétesettséget. Amíg ezt fel nem ismerjük, szabad prédájaként lefetyelünk korunk információs túltengésének, akár azt is elfeledve-megkérdőjelezve, kik is vagyunk valójában. A szakosodás már ebben is segít: kötjük magunkat valamihez: én vagyok Gipsz Jakab szárazépítési szakértő és a gipszkarton feltaláló-névadója. Önmagában az orientáltság szűkítése nem gond, ám itt érkezünk el a penge élére, ami igencsak vékony.
A csapda, amibe észrevétlen sétálunk bele, az a Nagy Egészről való totális megfeledkezés. A hóvirág szirmainak vagyok a specialistája, de fingom fogalmam sincs amúgy, milyen az egész virág, hol helyezkedik el az ökoszisztémában, kikkel él szimbiózisban. Csak nézzünk körül: az orvostudomány például mindennél ékesebben illusztrálja ezt a tételt. Egészségügyi végzettségnek híján józan paraszti eszemet segítségül hívva nekem természetes lenne, hogy egy kisujjsebész specialista adott esetben gond nélkül levezessen egy szülést, vagy sínbe tegyen egy törött lábat. Kell, hogy lássuk-tudjuk-érezzük, amivel foglalkozunk, az hol van, minek a része; mindennél fontosabb a rendszert is ismernünk, mert e nélkül csak szakbarbárságig juthatunk el.
A régiek ezzel szemben úgy tartották, hogy valamicskét jó mindenhez érteni, ha úgy hozza a sors, tudjuk, mit kell tennünk. Számtalan olyan ember neve maradt fenn, aki több területen is nemcsak megállta a helyét, de nagyot is alkotott – anélkül, hogy egyik tevékenysége a másik rovására ment volna. Sőt. Einstein hegedülését még senki nem okolta tudományos eredményei miatt, eddig még nem született meg a vád a muzsikálásával kapcsolatosan, hogy ennek hiányában mennyi újabb tétel születhetett volna meg. Egy jó színész sem skatulyázható be szerepekbe és karakterekbe, tudnia kell jól és hitelesen eljátszania a zsarnokot éppúgy, mint a hősszerelmest vagy a segédkönyvtáros helyettesét, de még Vladimirt és Estragont is.
Többször írtam már arról is, milyen fontos, hogy tudatosítsuk magunkban: itt, a Földön élünk, itt kell érdemes boldogulnunk, jelen fizikai testünkben. Ha ez nem így lenne, nem születtünk volna le, nem testesültünk volna. A szent hármasság, a test-lélek-szellem hármasságának megélése az ember egyik legfontosabb feladata lehetősége. Hogyan mondhatja el magáról bárki is, hogy „én spiri vagyok és ezo, mert medizek”, amikor képtelen kezelni, kézben tartani az életét? Milyen fokú önismeretről tanúskodik az az élet, mikor havonta két hétig görcsbe rándult záróizommal, befeszült állkapoccsal él a létező a sárga csekkekkel való zsonglőrködés jegyében? Vajon a kontrollálatlan zabálási rohamok is a magas tudatszint hírvivői? A három pillér együtt, egymástól elválaszthatatlanul képezi életünk alapját. Olyan nincs, hogy az egyik kiugróan jó, a másik meg a béka segge feneke alatt búbánatoskodik. Kivétel persze bőven akad, elég csak Teréz anyára gondolni: neki aztán igazán nem volt pénze, de emiatt nemhogy nem aggódott, hanem sokak számára inspiráló, mintaadó, valóban teljes életet élt. Nem volt pénze, de ez nem zavarta, emiatt soha, semmilyen rossz érzése nem ébredt, mert az ő életében ez maximálisan jelentéktelen tényező volt. Ezt viszonylag kevés ember mondhatja el magáról.
Személyes véleményem, hogy jó több köntössel rendelkezni. Számomra biztonságos és jó érzés többféle tudás, képesség birtokában lenni; számos halmaz egyfajta metszetében élni. Tömegek futották le nálam gyorsabban a maratont. Van nálam jobb asztrozófus. Rengetegen tudnak szebben, kifejezőbben, élvezetesebben írni. Több embert ismerek, aki jobban, tüzesebben tud inspirálni, lelkesíteni másokat. Semmiben nem vagyok A legjobb. DE én vagyok az egyetlen, aki mindezt magában egyesíti és képes olyan ötvözetet kovácsolni, amit más nem. Lehet, hogy ez többetek számára önteltnek, kérkedőnek, magamutogatónak tűnik, de minderre büszke vagyok, én értem el, saját munkám, állhatatosságom van benne, különben is: álszerénynek lenni felér egy szembeköpéssel, amit saját magunkon hajtunk végre. Biztonságot ad, hogy több lábon állok, hogy nem férek be skatulyákba és a dobozolóknak bizony fel kell kötniük a gatyájukat. Igen, bevallom: a polihisztor, a régi, sokoldalú bölcs archetípusa közelebb áll hozzám.
Hogy miért írtam le mindezt a zömében már ismert dolgot? A közeli jövőben pár változtatást eszközölök, lesz, ami végleg eltűnik és felragyognak új csillagok is a praxisban. Lesz olyan szerep, amit köszönettel visszaadok, mert lejárt az ideje, ám egy másik köntös már várja, hogy magamra öltsem. A közeljövő újdonságai között több várt és váratlan tényező is helyet fog kapni. A nagy vonalakat már megrajzoltam, de az árnyalatok színezésében várom a segítségeteket, támogató hozzászólásaitokat is: mit szeretnétek még, miből lenne több jobb és mit sokalltok már most is. Ha leírjátok, megköszönöm és a jövő képéhez felhasználom őket.
képek: www.pinterest.com
