Megtörtént már valaha, hogy elbizonytalanodtál: vajon mit kéne csinálnod, mi az utad, mi a küldetésed? Érezted már magadat tanácstalannak ilyen helyzetben? Szuper!
Ez ugyanis segít, hogy jobban kinyisd a szemed, hogy kábulatból ébredj. Olyan nincs, hogy valaki életcél nélkül jönne ide a Földre. Olyan meg végképp nincs, hogy kellemetlen, nyögvenyelős, nemszeretem küldetésed lenne. Az égiek humora időnként vaskos, de soha nem rosszindulatú, ha ezt éreznéd, az benned van valahol. Ha azt érzed, hogy csinálod, ami miatt itt vagy, de ez nagy teher a számodra és örömtelen szolgálat, akkor állj meg, vándor, ahogy a székely mondja. Ott valami nem stimmel, azt a terhet dobd le gyorsan, mert nem a tiéd.
Nagyon fontos tudnod, hogy az életfeladatod mindig örömmel van átitatva. Indirekt módon: ha nincs benne öröm, ha nyűgös és terhes, akkor – legyen egyébként bármely nemes és fennkölt cselekedet – nem a te küldetésed. Ellenben ha benne élsz, azt a folyamatosan áramló és ki nem fogyó örömérzeten túl a rendszeresen felbukkanó jutalomfalatokból is tudod, mert a felsőbb erőknek kedvére való, hogy egyenes gerinccel beleállsz a saját magad vállalta életfeladatodba. Persze megint előjön, hogy ne a jutalomért, hanem önmagadért csináld a tőled telhető legeslegjobban, alibizés nélkül. Ott lesz veled a vezettetés, az olajozott működés, a szinkronicitásban élés érzése.
Megéri, hidd el!
