Szerdán áll egzakt módon együtt az Ikrek zodiákusában járó, ám csillagképi értelemben a Bika fényábrájában haladó Nap a Bika szemével, a csillagzat legfényesebb, alfa csillagával, az Aldebarannal. Rövid említés erejéig már szó esett a keddi telihold kapcsán erről a találkozóról, de olyan szép ez az égi helyzet, hogy megér egy külön misét. A Bika szeme közvetlenül a Tejútra néz, ez a tekintet az Istenek Útjának fényüzenetét, magas minőségét testesíti meg a termékeny gondolkodásunkban. A Bikához tartozó szellemiség az anyag világában való felvirágoztatást erősíti, a matériában testet öltő isteni lenyomatot csempészi finoman bele ez az aspektus. Képzeljünk magunk elő egy földet művelő embert. Milyen óriási különbség van aközött, hogy előre eltervezett, terményért kapott profit miatt végzi a tevékenységét, vagy Földanyával és Nap apával kézen fogva, együtt működve fönt és lent kapcsaként gyümölcsözteti az anyaföldet, nap nap után mintegy imát mondva cselekedeteivel. Nyilvánvaló, hogy az utóbbi módon megtermelt zöldség, gyümölcs nemcsak finomabb, de jóval értékesebb is lesz a szó minden értelmezésében.
A régiek világoszlopnak tartották az Aldebarant, olyan erőnek, amelyik hivatott három társával együtt a világ megtartására. Ez az erő érezhetően jelenik meg bennünk, emlékezzünk: a Nap cselekvő énünk égi szimbolizálója. Ez az együttállás a mindenségben való bizalmat erősíti, annak a hitét és tudatát, hogy minden rendben van, gondoskodás vesz körül bennünket, amely mindig, de mindig ott van, amelyre számíthatunk. Ezt a tudást mélyen elültetve magunkban egészen elképesztő stabilitást élhetünk meg, amikor a külső körülmények hullámzását csak mint játékot szemléljük, azt nézve, mit hozhatunk ki belőle.
kép: www.pinterest.com
