Vasárnaptól, Szenteste napjától keddig áll együtt a Vénusz és a Szaturnusz; Karácsony első napján, december 25-én egzakt módon. Érdekesség, hogy a Vénusz a hét utolsó napján még a Nyilas asztrológiai jelében jár, hétfőn átlép a Bakba és így karolja át a gyűrűs bolygót. A Karácsony a szeretet ünnepe a hivatalos definíciók szerint. Némiképpen ellentmond ennek a gyakorlati fogyasztási cunami, amikor ölre mennek derék polgárok a fenyőért, a halért, az ajándékokért, de – mentségükre mondva – nem rosszindulatból teszik mindezt, csupán valóságképük szerint csak akkor jutnak ezek a javak szeretteiknek, ha másokat megelőzve le tudnak rájuk csapni. Ha lehet, engedjük el ezt a jelenséget, hagyjuk meg annak, aki otthon érzi magát ezen a versenypályán.
A szeretet ünnepén amúgy is átéljük kapcsolataink fontosságát, az együttállás pedig egyenesen rámutat, milyen értékeket hordoz egy-egy emberi viszonyulásunk. Csodálatosan és nagyon-nagyon finoman tudjuk ötvözni ezt az értékekre való rádöbbenő-rácsodálkozó minőséget a szeret és a hála érzésével, aminek abszolút ideje van. Valójában igazi ajándéknak élhetjük meg azokat a társainkat, akik körülöttünk, akik velünk vannak, még akkor is ha, mezei hétköznapokon néha denevér-üzemmódban működünk az amúgy meglévő szeretet-fényszálak ellenére és szívjuk egymás vérét. Zárójelben jegyzem meg, hogy jelenleg fizikai testben nem itt lévő szeretteink is játszanak.
Az időzítés miatt is fokozatosan érvényes erre az együttállásra az öröm és a megszentelés találkozója elnevezés. Ne csak éljük meg, de mutassuk is ki örömünket, szeretetünket; igenis öleljük meg azt, akit a szívünk és lelkünk szerint meg kéne ölelnünk, ha egyébként a karunk nem öleléshez szokott és a korábbi ünnepeken ernyedt-bénán lógott vállunkról lefelé. Túl tudunk lépni a modorosságon, a tartózkodáson, minden belső gátunkon, hogy tiszta szívvel és őszinte mosollyal tudjuk beleengedni magunkat ebbe a felfényesedő ünnepbe.
kép: www.pinterest.com
