Hidak, kapuk, kerítések: mindenütt eluralkodott a lakatvész. Egyre-másra tűnnek fel a hűséglakatok, gyakran már gravírozva hirdetik Ödön és Manci örök szerelmét, felvirágoztatva így a lakat- és gravírozóipart. Vajon a fiatalok belegondolnak-e, belegondoltok-e, mit is jelent lakatolni, mielőtt a Szabadság-híd korlátjára (vagy bármely tetszőleges objektumra) helyezitek közös Elzett-remekműveteket és a Dunába dobjátok a kulcsot?

Miért is „jó” ez a szertartás? Nézzük sorjában: mit szoktunk lelakatolni? Ami értékes számunkra és félünk, hogy ellopják. Nagyon fontos az és kapcsolat a két minőség között, ezért például biciklit lezárni bölcs dolog, személyes hitvallásom szerint nagyon magas rezgésszinten kell élni ahhoz, hogy a helyén maradjon mechanikai védelem nélkül. Ismerek ilyen embert, aki ezt működteti, de nekem speciel jó érzés egy masszív U-lakattal nyomatékosítani, hogy amíg a boltban vagyok, a bringám tulajdonjoga addig sem rendeződik át. Bátran kijelenthetjük, hogy a lakatnak a vagyonvédelemben fontos szerepe van, használjuk ott és akkor, amikor szükséges és tanácsos.

De mi a helyzet a párommal, a szerelmemmel? Talán nem önként van mellettem? Esetleg csőre húzott pisztollyal kényszerítettem, hogy a társam legyen? Ha nem így van, akkor mi végre félek az elvesztésétől? Egy szabad létezőt egyáltalán elveszíthetek-e, hiszen soha nem birtokoltam? (emlékezzünk: a lakat tulajdont és birtoktárgyat véd) A szerelemlakat egyfajta energetikai körülpisilés is; kijelölöm, hogy ő az enyém (csakis és kizárólag), én az övé (többnyire és túlnyomórészt…) és punktum. Rögzítünk egy pillanatnyi állapotot, mintegy megpecsételjük egy merev, bilincsszerű acélalkotmánnyal. Vajon a lakatolt szerelem mennyire tud szárnyalni? Tényleg boldogok leszünk, ha erővel és vassal láncoltatunk össze? Ez záloga bárminek is?

Vegyük észre, hogy a veszteségtől való félelem nem a legjobb irányba tereli még a szerelmes szívet sem. Ha már mindenképpen meg szeretnénk örökíteni kettőnk összetartozását, hát vegyünk festékszórót és fújjunk angyalszárnyakat az aszfaltra (az le fog előbb vagy utóbb kopni), kettőt, akár a nevünkkel beleírva, de kerüljük a lakatot. A szabad, szárnyaló szerelem sokkal magasztosabb a (le)lakatolt, bilincsbe vert, „tudd, hol a helyed!” kapcsolódásnál. Szárnyakra fel, fiatalok!

 

kép: pixabay.com

szerelem és lakat – két szó, ami nem szabadna, hogy összetett legyen

Pin It on Pinterest

Share This