Egyre gyakrabban hallom itt is, ott is, vendégektől, mindenhonnan, hogy jön, hogy közeleg a tél a világvége. Ennek a közlésnek mindig, kivétel nélkül az a célja, hogy besz@rasson. Nincs mit szépíteni, sem finomabb igét keresni a minőségre. Mielőtt engednél a hívásnak és záróizmaidat ellazítanád, várj egy percet!
Mi az, hogy világvége? Mit jelent? Mintha 2012-ben is lett volna egy belőle, legalábbis ezt „jósolták-szajkózták” és mégis itt vagyunk. A világvége egyenlő apokalipszis? Az meg mit jelent Neked? Mielőtt jön a bokafosás, jobb tudatosítanod, hogy mi a te személyes világvégéd, mert lehet, hogy valaki halálra rémül attól, ami neked mulatság (pl. bungee jumping és társai). Aki világvégét kiált, általában nem szereti a változást.
Az elkövetkező idők energiáiban azonban ott a változás, az átalakulás mintázata, néha nem is a legeslegfinomabb módon. Ez van. Ha nem tetszik, akad kiadó négyzetméter puha folyami homokkal gyakorló struccok számára. A változásra lehet és érdemes felkészülni, először is megbarátkozni a gondolatával. Emlékezzünk a Tiszára és arra a bizonyos ciánszennyezésre. Tudósok jósolták, hogy évtizedekig nem lesz itten élet és kihal az összes értékes létforma. Még jó, hogy a Tisza nem hallotta a „tudósok” szavát és tett az egészre; rekordidő alatt regenerálva önmagát, flóráját és faunáját és pár évvel a ciánsokk után már nyoma se volt a történteknek.
Tanulságok: vigyázzunk, kinek hiszünk, lásd „tudósok”, akik a rendelkezésükre álló információk alapján jócskán mellédurrantottak. Így, ezzel az egészséges kételkedéssel fogadjuk a világvége hírnökeit is, tudva azt, hogy belső jó érzésünk mindig megsúgja, kire hallgassunk, kire érdemes hallgatnunk.
Ha történik egy radikális változás, attól az élet még megy tovább. A változásban ott a regeneráció, a megújulás, a jó dolgok eljövetele. Kerüljük el az egyoldalú, pánikvezérelt attitűd magunkra aggattatását mások által.
kép: pixabay.com
