Pénteken érkezik meg az Ikrek állatövi cikkelyében lépdelő Nap az Orion (Nimród) csillagképébe. Központi csillagunk Nimród király íjához érkezik meg elsőként a fényábrában folytatott útja során, ahol egészen a hét végig tart haladása. Ez az íj szimbolizálja azt az erőt, amivel le tudom győzni önmagamat; ez az a megtartó erő, amivel képessé válok a „sötétebbik oldalam” felett győzedelmeskedni. Az Orion a Bikára céloz, ebben az aspektusban a Bika már a sötétség állata; őt „lelőve” érjük el az Istenek Útjának minőségét, hiszen a Nimródban már a Tejútra lépünk. Engedjük el az ok-okozati logikát, mikor ezt az égi helyzetet vizsgáljuk. Általában is érdemes néha a lineáris „van akváriumod?” okfejtésből átlépni az analógiás gondolkodás talajára – nem ingatag az, legfeljebb elsőre tűnik annak, ellenben végtelenül termékeny.
A sötétség szimbolikus állatának lelövése nem mást jelent, mint a saját, bennünk élő hátráltató minőségekkel való megküzdés és a felettük aratott győzelem. Olyan dolgokra gondoljunk, mint rossz szokások, amiknek tudatában vagyunk ugyan, mégis engedjük, hogy hatalmuk legyen fölöttünk. Ez az égi helyzet mindennél jobban segít például a káros szenvedélyekről való leszokásban, abban, hogy sóhajtozás és „de jó lenne, ha..” helyett tegyünk és eredményeket érjünk el. Megtartó erő. Nem hörcsögfing, hogy elszálljon anélkül, hogy segítene nekünk.
Ezek a napok kitűnőek felismerni mindazt a lehúzó erőt, ami bennünk lakik, majd megélni azt a beavatást, hogy legyőzzük őket. Az Orion a csillagos ég egyik beavató csillagképe; a beavatás pedig olyan felismeréseket, rácsodálkozásokat hoz, amiket máshogyan nem kaphatnánk meg. Mindig belső munka és történés, de pótolhatatlan értékeket tesz lelki erszényünkbe. Emlékezzünk: az önlegyőzés által nemesedünk, tisztulunk, magunk mögött hagyjuk mindazt, aminek lejárt az ideje, amit méltatlan magunkkal vinni a Fény felé vezető úton.
kép: www.pinterest.com
