Cél a fókuszban, mész előre, haladsz felé. Ha néha beléd mar az ellenszél, belehúzol, erősebben taposod az utat, száj összeszorít, fej leszeg, megyünk, megyünk előre, amíg van szusz és szufla. A kitartás és az állhatatosság két olyan erény, melyet végtelenül nagyra tartok, de egy kicsit a „hogyan”-on szeretnék lovagolni.
Küzdelem az is, amit a malac visz végbe egy befagyott pocsolya felszínén. Szintén küzdelem és önlegyőzés, amikor a sportoló a fájdalommal nem törődve teszi bele magát a játékba, amikor a szíve és a lelke felülírja a test kimerültségét, amikor a lelkesedés, a belső tűz átégeti a matéria üzenetét. Ez az, amikor nincs észérvekkel emészthető magyarázat arra a többletre, arra az erőre, ami feltámad. Ez az a minőség, ami már nem görcs, nem feszülés.
Ezt önkényesen örömerőnek hívom. Öröm = erő. Az erődet merítsd örömből és lásd meg, éld át, mennyivel élvezetesebb így az életjáték. Ugyanakkora energia-befektetés ráfeszülni valamire, mint örömmel és mosolyogva belevágni és végigvinni. Miért ne élhetnéd így, keserű ráncok és elcsikorgatott fogzománc nélkül; hasüregi örömérzéssel kibélelve?
kép: www.hdwallpaper.nu
