Csütörtökön lép át a Szűz asztrológiai jelébe központi csillagunk, a Nap, ezzel kezdetét veszi az utolsó nyári hónap. A Szűz idejében már az erős zöld lassanként színesedik és a teremtett és termett dolgok betakarítása, a rendbe tétel és a helyre tevés szakasza veszi kezdetét – mind kívül, mind belül. Ahogyan mindenütt rotyognak a lekvárfőző üstök, telnek a kamrák polcai, a magtárak és mindenki készül az őszre, a télre a fény elraktározásával, úgy a lélek is magába szívja a rövidülő, ám még mindig hosszú nappalok melegét és simogatását. Vegyük észre, hogy milyen szép analógia rajzolódik ki a befőzés és a lélek felkészítése között: nyilván a hasunkra és ízlelőbimbóinkra is gondolunk, de valójában üvegbe zárjuk az ehető napfényt, mikor édes gyümölcsből készítünk például lekvárt. Szemünkön, bőrünkön keresztül ugyanígy raktározzuk el a Nap éltető és világosságot adó erejét, hogy a befelé fordulás idején, azokon a bizonyos összegző, fotelban kuckózós és kakaót ivós alkalmakkor is kellő mennyiségű belső melegséget sugározhassunk vissza – magunkból magunkba. Mai nyelvezettel élve egészen egyszerűen akksit töltünk.

A Szűz Nap megvilágítja azt is, mit aratunk le: feketén-fehéren kiderül, milyen magokat vetettünk annak idején és hogyan, miképpen gondoztuk a vetést. A „ki mint vet, úgy arat” mondásnál kevés szemléletesebb Szűz-leírás forog közszájon. Ide tartozik a rendezés is: ha nem tetszenek a learatott kalászok, megérthetjük, felismerhetjük, mit kellett volna másképpen tennünk és a kiigazítás maga a rendezés munkája, amivel felkészülünk a következő körre, ahol már jól csináljuk, ami most még nem úgy sikerült.

 

kép: www.pinterest.com

Fontos újra leírni: a rend, mint Szűz-minőség, nem térre vonatkozik elsősorban, azaz nem pedantomán, felszíni tárgyelhelyezést jelent, hanem – elsődlegesen – időben értelmezendő: tudjuk, mikor minek jött el az ideje és – ha már tudjuk – e szerint is cselekszünk. A passzív tudás itt már tettekké érik.

Pin It on Pinterest

Share This