Hétfőn együtt áll a Bika asztrológiai jelében járó Mars a „mögötte” az égen látható Kos csillagkép legfényesebb, alfa csillagával, a Hamallal. A Kos a Halak összegző-leltározó-lezáró stációja után a kezdetek és elindulások minősége, ez jelenik meg vezérlő elvként. Az indulásban ott az előző kör minden tanulsága, leszűrve és ülepítve, hogy a szükséges kiigazítások megtétele után magasabb szinten és minőségben menjünk tovább, így adja ki utunk az emelkedő spirál formáját, ahol minden kör az előzőnél valamivel feljebb, magasabban fut. A Kosnál sokszor említettük már a tudatosan és önként vállalt áldozat minőségének fontosságát és azt is, hogy a Kozmoszban működő erők és „automatizmusok” alapján ez mindig áldássá válik, kivétel nélkül.

A Csillagkép feje a Tejútra, az Istenek Útjára néz, már látja a Fényt, a világosságot; pontosan tudja, merre van az emelkedés iránya. A fej mindig szellemiséget jelöl, érdemes tudnunk róla, hogy most nemcsak a Fény felé törekvés hatja át gondolatiságunkat, hanem erő is adatik hozzá, mégpedig olyan marsikus erő, ami az akadályok leküzdésében válik hasznunkra, legyenek ezek bennünk vagy a külvilágban. Az is egyfajta önlegyőzés, amikor tudatosan felvállaljuk az utunkat, amikor kiemelkedünk a posványos-mocsaras dágványból, ami meleg és kényelmes, de cuppanva húz vissza újra és újra. Szembe kell néznünk a többi mocsárlakó rosszalló tekintetével és azzal a sopánkodással is, hogy „bezzeg a lápon túl meghalsz, éltető, ám büdös meleg csak itt van”, és a többi hasonló „intelemmel.”

Tudatosítsuk magunkban, hogy az ember kozmikus lény, csillaggyermek, a Fény szülötte, útja is erre vezet. Engedjük bele magunkat az érzésbe, amikor átjár a cselekvésre ösztönző energia, hadd érkezzen meg a tetterő, amivel kiemelkedhetünk az iszapból. Bátran nyissuk ki szemünket és tekintetünket irányítsuk a fényességre, vagy ahogyan a bölcs mondta: azt nézzük, ami szárnyal és ne azt, ami mászik.

 

kép: www.pinterest.com

Pin It on Pinterest

Share This