Manapság gyakran megfigyelhető egy különös menekülési forma: nem akarunk (sokan mások nem akarnak…) a jövővel foglalkozni. Természetesen ez így nem mondható ki, mert hát már milyen, hogy strucckodok és sz@rok tojok a holnapra, a holnaputánra meg pláne. Az ezt magyarázni hivatott ideológia szerint maximálisan a jelenben élek. Megyek a flow-val. Hogy hová? Hát ki tudja, azért áramlás. Az érvelés mögött bináris logikát sejtek: vagy mindent, még a reggeli első tüsszentés idejét is ki akarom előre számolni, az életem megvalósítandó tervek strukturált rendszere; kvázi önmagam mérnöke vagyok, vagy szabadon élek és történik, ami történik; én megélem és az égiekre bízom, mit tesznek elém. Megint a vagy-vagy. Az arany középút a szívünknek kedves arányú ötvözet: ezzel, azt hiszem, semmilyen nagy titkot nem árultam el, mondhatni, ennél spanyolabb viasz kevés létezik.
Hogyan úszik a képbe a csütörtök? Aznap a Hold a Vízöntő csillagképének jövőbe ömlő, tisztító vizében lubickol (asztrológiai értelmezésben a Halak zodiákusában lépdel). Ez az energia remekül támogatja a jövő tervezését, de lelkünkkel összhangban, nem pedig hideg, érzelemmentes módon, mint ahogyan az éjjelre önmagát tokba tevő és létezni megszűnő csinovnyik működik. Lehetőség szerint legyen a közelünkben papír és toll, hogy lejegyezhessük az olyan ötleteket, lelkünkből fakadó sugallatokat, amiket meg akarunk élni és valósítani. Ezen a napon kristálytisztán mutatják meg magukat és építőkövekként segítenek olyan jövőképet rajzolni, amiben igenis boldogok vagyunk, jól érezzük magunkat. Kell ennél több?
kép: www.pinterest.com
