Szerdán egy egzakt Nap-Uránusz quintil aranyozza be a napunkat. Központi csillagunk a Vízöntő asztrológiai jelében jár, az Uránusz pedig a Kos cikkelyében – tisztátalan, lehúzó erőktől mentes módon tudunk elindítani dolgokat, netán új fejezetet kezdeni. A Nap pozíciója egészen parádés, hiszen csillagképi értelemben a Vízöntő múltba ömlő, tisztító vizében fürdőzik, egyúttal a Delfin és a Kiscsikó is ott az égi háttérben. Valóságosan, cselekedeteink által újulunk meg, tetteink segítenek a múlt sarát lemosni és magunk mögött hagyni. A tisztítás és a tisztázás azonban nem automatikus: hiába a zuhanyzó, ha büdösen, áporodottan a sarokba húzódunk és a lehető legmesszebbre bújunk a zubogó víz elől. Tennünk kell érte; pontosan erről a tetterőről, az akarattal átszőtt motivációról (is) szól a szerdánk.
Az Uránusz helyzete, ha lehet, még izgalmasabb. A Kos zodiákusában elfoglalt státuszáról már többször beszéltünk, itt és most csak a legvelősebb lényeg esszenciájának tömörített zanzáját lényeget emeljük ki: szabadon, tisztán, önként kezdeni dolgokba. Fényt, belső, tiszta alázatot vinni az elindulásba és meghozni (önként!!) az áldozatot, amivel kifejezzük szándékunk komolyságát és felvállaljuk az utat. A szabadság égi vándora a Halak csillagzatának legfényesebb, alfa csillagánál, az Al Rischánál jár. Ez az összegzés pontja, itt dől el döntjük el, melyik utat választjuk: a kiemelkedést, vagy a visszatérést. Innen indul el a Halak kettősének fonala: egyik a kiemelkedő halacskához, a másik a (karma kerekére) visszatérő uszonyoshoz vezet. Szabadságunkban áll dönteni: egyik út sem jobb a másiknál. Egy rossz döntést hozhatunk: ha nem döntünk, de valójában ez is döntés. Ilyenkor azonban kiengedjük a kezünkből a gyeplőt és rábízzuk magunkat a lovak jószándékára, hogy hová akarnak velünk vágtázni: nem biztos, hogy az ő szándékuk harmonizál a miénkkel, ezért az ilyen döntésekben mindig lappang némi bizonytalansági tényező.
A két princípium a varázslat, a mágia fényszögén keresztül működik most együtt. Ez a két szó nincs levédetve JKR által és nem csak a Roxfortban használhatja Harry Potter és társai. Szubjektív definícióm szerint a varázslat/mágia nem más, mint a dolgok ok-okozati összefüggéstől eltérő, azt meghaladó, a logikai rendszerbe nem beilleszthető működtetése emelő módon. Ilyenkor nem mindig kell minden apró mozdulatot megértenünk: amikor egy szimfóniát hallgatunk, nem feltétlenül fontos analizálnunk, hogy igen, most lépett be két tuba, ott egy hegedű és egy klarinét és ni, ez pedig egy fagott hangja, stb. Egyszerűen csak élvezzük a hangszerek varázslatos együttműködését, anélkül, hogy elmerülnénk az elemzés mocsarában. Szerdán ugyanilyen könnyed, előre nem kalkulálható módon érkeznek meg sugallatok, állnak össze látszólag távoli mozaikdarabkák és születnek meg jelentős, magas minőségű döntések bennünk.
kép: www.pinterest.com
