Hétfőn hajnalban a retrográd Vénusz visszaérkezik a Halak jelébe, újra elmerülve a vizes minőségekben. Kapcsolati értelemben ismét az összegzésnek, a tanulságok levonásának érkezett el az ideje, ám egy kicsit más felhanggal, mint amikor a kozmikus irányba haladt Afrodité bolygója. Többször említettük már a hátráló bolygók kapcsán a nagyobb munka-nagyobb lehetőség párosát, ahol az arányosság munkálkodik. Most is ez az erő lép működésbe, ő tereli figyelmünket a Halak üzenetének fontossága felé.
Ez az üzenet a legmélyebb összefüggések meglátásának, felismerésének fontosságáról szól, arról, hogy a Kedvessel való viszonyunkból lássuk meg, mi a tanulság, mi mindent szűrtünk le, és ennek az összegzésnek eredményeképpen hogyan léphetünk előre a kapcsolatban. Benne van a véget érés minősége és lehetősége is, de nem mindenképpen és nem elsősorban a kapcsolat egészére vonatkoztathatóan: valami működési minta végének ideje érkezett el, netán annak ütött az órája, hogy bizonyos alacsonyabb szintű együtt működésből egy magasabb szintre emelkedjünk.
A Halakban a befejezéssel egyenrangúan és belőle fakadóan az új kezdetek csírája is ott lapul: olyan stádiumban, amikor még nem látszik a rügy, talán csak az ágacskák végén sejtelmeskedő duzzanat árulkodik az eljövendő új életről. Ezt az új kezdetet, az újonnan születő minőségeket alakíthatjuk, szobrászkodhatjuk kedvünkre és épülésünkre. Segíthet tudnunk, hogy ennél a stációnál a „minden és mindenki egy” megélésére és mélyen átérzésére jut hangsúly bőven, megfontolandó innen vizsgálni a kapcsolatot és ebből a szemszögből leülni érzelmi abakuszunk mellé annak a bizonyos számvetésnek az elvégzéséhez.
kép: www.pinterest.com
