Szombaton éri el a Nyilas asztrológiai jelében járó Hold a Skorpió csillagkép szívét, legfényesebb, alfa csillagát, az Antarest. Mivel égi kísérőnk meglehetősen gyors léptű, így a napon belüli időszaknak is jelentősége van; ha meg akarnánk húzni egy szűkebb sávot, úgy a délelőttől délutánig ívelő órákat nevezhetjük meg egzakt együttállásnak. A Hold növő fázisában jár, olyannyira, hogy kedden már szemben is áll a Nappal, azaz július 16-án telihold köszönt ránk. A növő Hold a gyarapodást, a többé válást, az érzelmekkel átitatott növekedést támogatja. Az Antaresről sokszor beszéltünk, elégszer nem lehet; Antares-túladagolást pedig fogalmi összeegyeztethetetlenség miatt nem ismer a tudomány. Ő az a vöröses fényű csillag, aki az esszenciális, legtisztább szeretet-energiák jelölője a csillagos égen. Az a lámpás, amelynek fénye kell, hogy irányt mutasson bármilyen sötétség esetében is. A régiek – egyedüliként – egy személyben tartották Tejút- és Világoszlopnak.
Az itt járó, a Skorpió szívét érintő és végigsimító Hold segít szívből szeretni. Ez talán bugyuta slágerekre emlékeztethet így, leírva, de oly’ sokszor csúszik a ma embere az agyból-elméből szeretni akarás görcsös nihiljébe. Ha valamit nem érdemes erőltetni, akkor az pont ez a minta; helyette a csillagos ég végtelen szépséggel kínálja a szombatot a saját szívünkhöz, a szeretni tudásunkhoz való visszatalálásra. Ezen a napon visszavezethetjük lelkünket az „alapbeállítás” szeretet-minőségére. A növő Hold erejével csordultig tölthetjük érzelmi raktárainkat, mint méhecskék a kaptárt, a méz pedig most nem más, mint a tiszta, sallang – és feltételmentes szeretet. Nyamm.
kép: www.pinterest.com
