Szerdától szombatig vándorol keresztül a látszólagosan hátráló Merkúr a Skorpió csillagképének ollóján. A retrográd Merkúr mindig nagy lehetőségeket tár elénk, mint egy eszmei svédasztalról, úgy válogathatunk a remeknél szuperebb lehetőségek közül. Most talán az egyik legfinomabbat, a „főfogást” kínálja, mégpedig a szellemi röghöz kötöttségtől való (fel)szabadulás ajándékát. A hátráló bolygók sajátossága a nagyobb eredmény elérése, némileg több befektetett munkával, ám fontos újra ás újra leszögezni, hogy exponenciális a megtérülés: egységnyi plusz erőkifejtés az egység négyzetének vagy köbének hasznát adja. A Merkúr – sok minden más mellett – a közlekedésnek is a planétája, így most az orrunk alá tolja, eltéveszthetetlenül mutatja meg: nincs az a vonat, ami végképp elment volna.
Természetesen a 10:00-s gyorsnak helyjeggyel a zsebünkben is integethetünk, amint előttünk gördül ki a pályaudvarról, de képletesen minden vonat visszatolat, ha hajlandóak vagyunk felszállni rá, avagy – szükség esetén – leszállni róla – és dolgunk van rajta. Egyik sem fontosabb a másiknál és mindkettő egyaránt jelentős. A Skorpió ollójáról, a hozzá tartozó radikális, azonnali elengedés minőségéről a mostani napokban-hetekben sokat beszültünk, benne van a levegőben az energiája. Itt és most különösen makacs, visszatérő, nyúlós-ragadós módon ragaszkodó gondolatokat, szellemi korlátokat, berögződéseket, begyepesedéseket tudunk elengedni. A begyepesedés amúgy egy elég faramuci kifejezés, mert a gyep látványa szép, a begyepesedést mégsem az üde zöld fűvel kötjük össze… Plasztikusabb lenne a betarackosodással minősíteni a jelenséget.
Lássuk meg, hogy újra és újra kinövő tudati vadhajtásokról van itt szó, amikről már egy vagy több alkalommal is azt hittük, sikeresen magunk mögött tudhatjuk őket, mégis felütötték csúf fejüket. Emlékezzünk: a vonat mindig visszajön; azaz nincs kiirthatatlan gondolati gát, akadály. A mostani napokban felismerhetjük őket és végérvényesen elvághatjuk életük fonalát határozott, kézremegéstől mentes mozdulattal, hogy végre nélkülük élhessünk egy szabadabb, frissebb levegőt szippantó életet. Lehet, hogy ez nehéz(nek tűnik), de képesek vagyunk megtenni. Amikor pedig a döntést meghozva az ollóval is elvégeztük azt a bizonyos képletes aktust, elképesztően kellemes hullámokban érkezik egy kellemes jó érzés, ami egyfajta spirituális nyugta jól végzett munkánkról.
kép: www.pinterest.com
