2016. Már 07. 0

A félelem a barátunk

Nem szeretek félni. Senki sem szeret félni. Mégis érdemes ízlelgetni, megcsócsálni, mit is ad nekünk a félelem érzése – ha elutasító hozzáállás helyett megnézzük, milyen ajándékot kaphatunk tőle. Valójában, ha a nézőpontunkon egy kicsit változtatunk, már képessé is váltunk hálával érezni a félelem irányába.

Bizonyára ismersz olyan gazdag embert, vagy legalább hallottál ilyenről, aki beleszületett a jóba, generációk óta gyártulajdonos, bankigazgató, lottónyertes volt mindenki a családjában. Hősünknek semmit az égvilágon nem kellett tennie a célzott leszületésen kívül a vagyonért; beleült, természetesnek és magától értetődőnek veszi, hogy az anyagi lehetőségei korlátlanok. Nem érdemes ezért irigyelni őt… Keress az emlékeid közt olyasvalakit, aki a saját erejéből, a nulláról felküzdve vált tehetőssé, sikeressé. Lásd, hogy mennyivel más az értékrendje, mennyivel több ajándékot kapott az élettől azáltal, hogy külső és belső akadályok sorát átugorva jutott fel oda, ahol most áll. A született gazdag megfoszttatott ettől az önerő befektetése által megélhető nemesedési folyamattól, attól, hogy az értékeket megismerje a maguk valójában.

Nincs ez másképpen az önismeret útján, a fejlődésünk ösvényén sem. Itt a félelmek átminősítése az a mód, amivel előre juthatunk. Kívánj bőséges mennyiségű félelmet magadnak, mert az mind egy-egy lehetőség a kishitűség, a belső démonok legyőzésére, ezáltal a nemesedésre és a kristályosodásra. Így válhatsz egyre ragyogóbbá, így tudsz egyre több valódi, belső Fényt árasztani azáltal, hogy az akadályokat megmásztad és nem kikerülted az utadon. Nem az a bátor, aki nem érez félelmet, hanem aki legyőzi.

kép: Alone in forest

fear

Szólj hozzá(nk)!