A spiritualitás útját járó ember hajlamos a jövőbe tenni a megelégedettség és a boldogság érzését, akkor is, ha egyébként tisztában van a jelenben élés fontosságával. Élek a jelenben; tudom, azaz kezdem megtanulni, ki vagyok, honnan jöttem és mi a dolgom, de még csak haladok az úton. Majd akkor leszek boldog, ha/amikor: elérem ezt és ezt a célt, megértem ezt és ezt a dolgot, stb. Végtelen számú variációját kreáljuk a jelen örömeinek meg nem élésére. Fontos tudnunk, hogy aki minden szempontból tökéletes, már nem lakik fizikai testben, hiszen minden megtanulhatót megtanult, lefutotta összes körét és köszönettel megpihen az anyag világánál nyugalmasabb minőségekben. Persze ismerni néhány, meglehetősen kevés számú segítőt, aki önként választotta a tanulási út végén való visszatérést, mint szent missziót, de ők a szabályerősítő kivétel halmazát képezik.
Láthatjuk és tudhatjuk pillanatnyi tökéletlenségeinket, így vagyunk jók, velük együtt. „Majd akkor leszek rendben, ha nem bosszant fel a szomszéd az éjjel kettőkor kezdődő ordítós tivornyázásával” Vedd észre: x ideje átmentél volna és vérét veszed, vagy legalábbis megátkozod, ha fizikai fölényben van. Ma már csak bosszant és figyeled, mire mutat rá, mit tanít neked. Örülj annak, ami van, örülj annak, ami a mostban a tiéd. Ez az öröm és a vele társuló hála érzése segít a magasabb és jobb minőségeknek szélesre tárni a kaput, hogy végre megérkezhessenek. Ha egy Kispolszki áll a garázsodban és nap nap után utálkozva nézed, elégedetlenkedve, nehezebben talál utat és módot álmaid aranyszekere a megérkezésre. Az elégedetlenkedés taszít, de fontos tudnod, hogy a meglévőnek való örülni tudás nem azonos a jelenlegi helyzetbe beletörődéssel. Mindössze annyi történik, hogy nincs belső feszültség és görcs, helyét a hálás köszönet nyugalmat adó érzései töltik be, sokkal befogadóbb erőket ébresztve.
Ha valamilyen ember nem vagy még, attól ne érezd rosszul magad. Mázsás súlyról hatvan kilóra nehéz lefogyni egy hét alatt, de onnan indulva a kilencven kiló is örömre okot adó kilométerkő pár hónap után. Nézd meg mindig, honnan indultál, nézd meg és ne feledd el. Kerüld el a gyökértelenné válás csapdáját, így saját utadat könnyíted meg. Az önmagaddal szembeni túlzott maximalizmus kiveszi a cselekvéshez szükséges lelkesedést és örömet, ha a cél elérhetetlenül messzinek látszik. Tanuld meg – mert az egyik legfontosabb készség – a jelennek örülni tudást, a pillanat ajándékainak felismerését és elfogadását. Hamar észreveszed, hogy a rögök valahogy eltűnnek előled, jelentéktelenné zsugorodnak; már nem a bukdácsoláson bosszankodsz, hanem képessé válsz gyönyörködni a panorámában.
kép: www.pinterest.com
