Most is mosolyog. Mindig mosolyog. Kedves és szívélyes. Kisebb-nagyobb szívességeket tesz meg, még akkor is, ha egyáltalán nem kérted rá. Kávét hoz és nem engedi kifizetned. Kiáll érted – a főnök ellenében. Ez azért mégis csak kockázatos. Ha eddig gyanakodtál volna, legkésőbb itt foszlik szét minden kérdőjeled. Ő a te barátod. Több kollégánál, havernál, melléd rendelt embernél. Mégis, mindezek ellenére, bárhányszor bizonyított is, valami rossz érzés piszkálkodik benned.
Nem tudsz megbízni benne. Nem is akarod bizonyítani, de sunyi. Minden látszat ellenére. A szemed azt mondja, amit az agyad: igaz barát. Hűséges szövetséges, akit tisztelni, becsülni kéne. Nem pedig fejet csóválva fintorkodni mögötte. Nem méltó, ha már ő így odateszi magát. Mégis: a szíved azt súgja, ordítja: ne bízz benne!!! Hátba fog döfni.
Mint egy bokszmeccsen. A tizenkettedik menetben állsz a kötelek közt. Az első tizenegyet holtbiztos, hogy az összes bírónál fölényes pontozással nyerted. Ellenfeled csak meglegyinteni tudott, komoly ütést nem nyeltél be. Te ellenben osztottad, precíz, jól eltalált ütéseket vittél be. Nem megrendítő erővel, mert nem láttad sem értelmét, sem szükségét. Pontosan felmérted, hogy így is, úgy is győzöl. Jól mutat a KO a mérlegedben, de van, amikor logikusabb az egyhangú, pontozásos győzelemre hajtanod.
A tizenkettedik menet utolsó percét jelző gong picit tompán jut el a füledbe. Hallójáratodba mászva megkeresi azt a pár idegvégződést, ami agyadba viszi az ingerületet. Azt a jelet, ami tudatja: mindössze hatvan másodpercet kell állva kibírnod és tiéd a győzelem. Ha harmincöt percet teljesítettél, menni fog. Nincs az az Isten, hogy ne a te kezedet emeljék a magasba. Ha innen nem téged hoznak ki a bírók győztesnek, akkor a. vér fog folyni b. csúnya lincselés áldozatává válik a három pontozóspori, mert a tömeg azt látja, éppen azt, amit te érzel.
Már csak fél perc. Látod ellenfeled szemében a tompaságot, testtartásán a reményvesztettséget. Ő már csak ki szeretné húzni, abbahagyni az egészet. Itt ma nem terem neki babér. Van, hogy egy napon semmi nem jön össze. Vagy mégis? Elkéstél.
A döbbenet lassabban jutott az agyadig, mintsem cselekedni tudtál volna. Egyazon pillanatban húzta ki magát, ahogy elmosolyodott és bevitte a végzetes parasztlengőt. Nem is jobbegyenest vagy balhorgot. Egy sima parasztlengő végzett ki. Igen, a te agyad lüktet. Szédülsz és fura denevérként látod a fehér inges bírót. Csóválja a fejét, edződdel vitázik, majd határozott mozdulatokkal lendíti keresztbe kezeit. Ez a meccs, ez a hajó elment. Ellenfeled briliáns módon altatott el. Ő harmincöt percen át tudatosan dolgozott. Az utolsó másodpercekre várt és épített. Amikorra letompulsz. Nem elbizakodottságból: ő tudta, ismeri az emberi pszichét. Elhitted, ezt már nem veheti el tőled senki. Tisztában volt a tétellel, megjátszotta és fényesen bejött.
Látod, most ő kapta az övet, kiáll a szorító mind a négy sarkába és teljesen jogosan ünnepelteti magát. Felállva tapsolják, mert az alázat, a türelem, a kitartó munka valóban kalapemelést érdemel. Ott, fektedben elhatározod: te is gratulálsz neki. Mert sportember vagy.
Felismerted a két embertípust? Ők az altatók. Nehéz kiszűrni őket. Nem rosszak, sőt. Egyik legnagyobb formátumú tanítóid, vegytiszta hálával emlékezz majd vissza rájuk. Miután azonosítottad és ártalmatlanítottad őket. Ehhez kínál segítséget a Nyilas jelében járó Vénusz és a Halak cikkelyében hátráló Neptunusz quadrat fényszög kapcsolata.
Intuíció, megérzés, a szíved szavára hallgatás. Felismerés és cselekvés. Mindkét planéta vizes elemű asztrológiai jelben jár. Az érzelmi húrok pendítésére tehát érdemes fokozottabban odafigyelned. A kettejük között feszülő fényhíd teremtő, valóságépítő erejű. Lelki inspirációd ezért ösztönösen terel a cselekvés mezejére. „Amúgy” is: a Nap már elskorpiósodott, a belső munka intenzív, igazán helye és ideje van belső felismeréseknek és onnan kiinduló tetteknek.
A méltatlan emberi kapcsolatokat egy dolog felismerni. Gyakran megesik, hogy megfelelésből, a másik meg nem bántásának szándékától vezérelve nem teszel semmit. Elmulasztod egyértelműen jelezni, hogy részedről a szálak el vannak vágva. Ehhez kínál segítséget a Vénusz-Neptunusz quadrat, ha egy kicsit magasabbról, mégpedig a csillagok világából tekintünk rájuk.
A Vénusz éppen ekkor halad a Skorpió fényábrájának fullánkja felé, erősítve a gyökeres, mélyre ható kapcsolati változtatások szükségességét. Nem öncélú odacsapós hisztienergia, lásd meg. Legfőbb küldetése, hogy elvezessen a magasabb harmónia megélésének állapotába. Oda, ahol nincs játszmázás és bedőlés a másik marionettezésének. Gyors, azonnali és végleges átalakulások égi mezeje érintett. Ezt azért fontos tudnod, mert így kerülöd el a „vissza a babaruhát” szituációk kelepcéjét.
A Neptunusz is felettébb érdekes helyen tanyázik. A Halak kettős csillagzatának visszaúszó halacskájánál tolat éppen. Visszatérő lelki minták, akár hozzájuk kapcsolódó ősfélelmek, de kapcsolódások is tartoznak hozzá. Ugyanakkor a Halak alá zúdul a Vízöntő jövőt tisztító vize. Ez nem kevesebbet jelent, mint igényt és erőt a fényes jövő megteremtésére. Ott már kikristályosodott tapasztalat a múlt megélése, tehát jó úton jársz.
Hosszú távú, méltó kapcsolati minták építése: erről szól a Vénusz-Neptunusz quadrat. A kitűzött zászló szolgálatába számos eszközt állíthatsz. Játszik a lelki társ felfedezése, a hozzá való közel(ebb) kerülés is. Itt a kételyt adod át a múltnak.
Izgalmas, inspiráló, intenzív napokon táncolunk át. Kifejezetten hasznos energia, érdemes élned vele. Amire ügyelj: tiszta kommunikáció. Kerüld az alacsony szintű manipulációt, ahogyan a függés minőségét is (kivéve, ha akrobataként keresed kenyered). Ezeket szem előtt tartva a legjobbat tudod kihozni a két égitest összjátékából.
kép: pixabay.com
minden látszat ellenére – nem kell, hogy így történjen
Munkahelyén találkoztam ilyenekkel. Tudtam mit csinálnak, de a saját egóm Meg magyarázta nekem, hogy “ha ez kell az előrejutáshoz, akkor vigye”, “én nem vagyok hajlandó ilyen harcba beszállni”, stb. Igazi áldozati bárány hozzáállás. De az igazság az, hogy ma sem tudom, mit kellett volna tennem. A finomabb verziónál talán elég lenne a tartózkodás/elutasítás, de az agresszívabb támadás nem tudom hogy lehet kivédeni, ha nem munkál bennem ugyanaz a fogcsikorgató győzni akarás.
Agresszió esetén érdemes átgondolni, hogy ez saját terep-e. Van úgy, hogy méltatlan belemenni – ekkor pedig jobb odébbállni. Nem megfutamodni: tudatosan kimozogni a helyzetből. Mint egy alakuló kocsmai verekedés során. A klasszikus ökölvívás szabályai nem segítenek, az utcai harcba pedig nem bölcs és még kevésbé méltó belemenni. Nem szégyen elsétálni.