Nem minden kapcsolódás vége fájdalmas, sőt. Van úgy, hogy a búcsú szinte fennköltebb az együttlétnél. Mert a közösen töltött idő alatt mindkét fél többé, jobbá vált. Az élmények megmaradnak – akár örökké. Nem csak az emlékezet: a sejtek memóriája őrzi meg őket. Szerb Antal ragyogó szépséggel írta le a kamaszkori szerelem „apróságainak” bevésődését, amire még a halálos ágyadon is tűpontosan fogsz emlékezni. Mert mélyre ment és rögzült. Mosoly társul hozzá, meg talán egy csipetnyi nosztalgia is. És ez rendjén való.

Az elköszönés lehet elemelkedés is. Nem csak egymástól – az adott helyzettől. Visszatekintve rálátsz: amit egymásnak adtatok, az jóval több, mint amit külön-külön felcsipegethettetek volna utatok során. A könnyek beleférnek, mert nem mindegyik keserű, ahogy azt Gandalf a Frodót Szürkerévben búcsúztató hobbitoknak bölcsen megemlítette.

Az égre nézve rajzolódik ki: a február tizedike óta egzakt, azaz szoros, egymástól egy ívfokra el nem távolodó együttállás ideje lejár. Egészen pontosan március 13-án „fut ki” a Mars és a Vénusz szorosan összesimuló tánca. A vég azonban – szokásosan – egy új kezdet is. Mert a szokatlanul hosszú, közösen töltött idő nem múlt, nem múlhat el építő nyomok és visszamaradt, értékes hozadék hozam nélkül.

A Vénusz esszenciális női, a Mars pedig férfi energia. Ezer és egy ragyogó tulajdonság társítható hozzájuk. Mikor egymás közvetlen közelében tartózkodnak, mint történt most hosszú heteken át, intenzív hatást fejtenek ki. A hermetikus, azaz Hermész Triszmegisztosz nevéhez kötődő, a Smaragdtábla kapcsán ismertté vált tanítás vési be: amint fent, úgy lent. Ami az égen történik, kell, hogy legyen földi valóságunkban is megfelelője.

Ennek végtelenül egyszerű visszafejtéséhez egy picit nem árt jó megállni. Megpihenni, szusszanni és közben ismételve frissíteni. Igyekszem könnyen használható segédletet kínálni hozzá. A két planéta együttállásásról többször is írtam, őket belinkelem, a dőlt és színes betűs szavak rejtik a korábbi értekezéseket. Rájuk kattintva-koppintva szélesebb spektrumú megértéshez juthatsz.

Életnász. Ezt a nevet adtam az első összegzésnek, ahol körüljártuk, miért fontos, mit kell érdemes tudni róla, mettől meddig tart és ami a legfontosabb: itt és most, a földi valóságban terád hogyan gyakorol hatást.

Szerelemturbósítás. Hatásvadász cím, elismerem, ám ennél lájtosabb kifejezés kevés lett volna. Mihez is? A harmadiknak betársuló Plútóval trióvá fejlődő egyesülés erejének és minőségének ábrázolásához. A két erőbolygó, a Mars és a Plútó közösködése önmagában is kiérdemli a szuperlatívuszokat, a Vénusszal kiegészülve azonban már fejet vakartat. Vajon milyen szó, kifejezés adja vissza, amit hármasban elérhetővé tesznek?

Szerelemtisztulás. A harmadik bejegyzés meséli el, mi történik, mikor Mars és Vénusz kéz a kézben táncol át a Vízöntő asztrológiai jelébe. Az őszinteség, a könnyedség és a felszabadulás fényoszlopainak sajátosságait vettük górcső alá. Tudom, eddig áradozósnak tűnt minden sor és jelző. Ennek az írásnak az utolsó előtti bekezdése oldja fel az esetleges görcsöket és támasztott elvárásokat. Mert ilyen szépséges égi helyzet esetén méltatlan a frusztráció; nem kaphat teret.

Most pedig búcsút intenek egymásnak. Na nem örökké, sőt. Ezer és egy módon, különböző fényszögeken keresztül újra és újra összefűződnek. A Mars-Vénusz együttállás sem olyan, „egyszer az életben” típusú, mint például két lassú mozgású bolygóé. De a mostani közös történet végére a kozmikus forgatókönyvíró odapöttyintette az utolsó pontot. És ez jó.

Elemelkedés. Az elválás kellemetlen felhangú és gyomrot facsaró kicsengésű kifejezését bátran helyettesítsd be az elemelkedéssel. Mert innen megközelítve, kikapcsolva a gyászolás mintázatát, már láthatod is a magasabb értelmet. A fényt. És igen, képes vagy ennek szolgálatába (azaz és magyarul: életed boldogabbá formálására) állítani a női és férfi típusú cselekvő-teremtő erőidet.

A most véget érő hosszú együttállás egy folyamat; olyan, akár egy kanyargós folyam. Ilyet is láthatsz az égen. Ő nem más, mint az Eridanus. Az alvilág folyója. Nem pokol, alvilág. Alsó és belső, azaz lelki-érzelmi birodalmad kanyargós vize. Hozzá hasonlatos a Mars-Vénusz találkozó egy hónapnál is hosszabb, együtt mozgó, ide-oda térülő közös útja.

A párhuzam azért is élő, mert mély, belső folyamatok indulhattak meg benned, ahogyan régi blokkok oldódásának is ideje érkezett. Ha pedig csóválod a fejed, hogy ez leírva szép, de az égegyadta világon ebből semmit, de semmit nem tapasztaltál, nem baj. Tudnod kell, hogy számtalan spirituális – és ami azt illeti, a hétköznapi életben működő – folyamat első szakasza(i) a szem és az elsődleges érzékszervek számára nem felismerhető(k). Attól még van, tevékenykedik, de nem lobogtat tizenkét négyzetméteres harci zászlót.

Nem mennek világgá. Sem a Mars, sem a Vénusz. Elköszönésük azonban különleges égi ponton történik. Ezért látod a fényt. Akkor is, ha alagútban érzed magad, aminek falait kilátástalanságból emelték. Az ok pedig a Bak csillagképében rejlik. A csillagzat szemét, a Tejútra tekintő Oculus csillagot választotta búcsúpontként a két égi vándor. Azaz: látod, merre az előre. Ha a szemed még nem ismerte fel a mintákat, tudd: erre ösztönöz a kozmikus energetika. És ahogy fent, úgy lent. Képes vagy észlelni, meglátni a legjobb, legszebb megoldást. És tenni, menni érte és felé. És elérni személyes megváltásodat, szintemelkedésedet. Mert a Bak fényábrája erről (is) szól.

Száz szónak is egy a vége. Lehetne szaporítani a leírtakat, de minek? Olyan szépen áll össze a nagytotál. Csak nézz a csillagok világágba, nyitott és befogadó szívvel. Elképesztően szép megoldóképletek érkeznek; akár olyan is, ami túlszárnyalja az elméd által elképzelhetőt. Ezért jó egy kicsit valóságot is tágítani. Menni fog.

kép: pixabay.com

szenvedély, energiák, lüktető élet – Mars és Vénusz násza nem múlik nyomtalanul