A mostani időszak azért nehéz, mert…
Mindegy. Ne is olvasd tovább. Nem érdekes, ki írta és miről szól. A magyarázat haszontalan, értéktelen; életedet annyira szolgálja, mint a karácsonyfaárus placcáról összekotort gyantás tűlevélkupac. Azaz semennyire, kizárólag bosszúságot okozhat. Persze csak ha hagyod.
Tükrösen csillogó, fényes, mesepiros alma. Egy gond van vele: belül férgek rágják és rohad; csak a héj tartja egyben. Éppen ez történik, ha benyeled az olyan értekezéseket, amik úgy indulnak: „a mostani időszak azért nehéz…” A mélyebb megértéshez időutazásra hívlak. Repülj vissza gyerekkorodba és képzeld el: nagymamád ölében ülsz, aki éppen mesél neked. Csak most egy kicsit másképp hangzik a jól ismert történet:
„A legkisebb fiú elindul hosszú útjára. Tarisznyája mélyén hamuban sült pogácsa lapul, szalmakalapja mellé búzavirág tűzve, szívében derűvel lépdel. Három nap és három éjjel csak megy és baktat, mígnem elérkezik egy csörgő ezüstpatakhoz. Annak partján öreg, rémségesen csúnya banya foltozgat egy lyukas zoknit.
– Merre, hová, édes fiam? – kérdi az öregasszony.
– A világ valamely pontjára, drága néném. – válaszol a fiú. – Oda, ahol megtalálom számításaimat, a boldogságot, a hírnevet s némi tőkemagot is.
– Biz rossz irányba tartasz, gyermekem. Térj bármerre, neked véged van.
– Ej, de csípős a nyelve, néne. Miből gondolja? – replikázott a fiú.
– Mert elindulhatsz balra, túl a patakon, a kéksüvegű hegyek felé. Ott a kerekpikkelyes sárkány az úr, s erős tüzével nyomban halálra éget, szenesedett hulládat pedig elviszi a fészkébe, eledelül a kicsinyeinek. Mehetsz jobbra, a tükörtenger felé. Hét nap s hét éjjel járhatsz alvás nélkül, mire megérkezel. Ám ott a jéglángot lövellő sárkány vár. Addigra kellően legyengülsz, könnyű dolga lesz: egy mozdulattal harapja le a fejedet, majd azon nyomban felfal; esélyed sincs. Ha pedig toronyiránt, a szélmalmos dombok felé vinne utad, annak túlsó felén a fekete koromsárkányok földjére érkezel. Ezek csapatostul járnak, messziről megérzik a szagodat, s mire odaérsz, már várni fognak, Négyen lefognak, az ötödik brikettet töm a szádba, hogy senki meg ne hallja kiáltásod, majd falatonként, elevenen falnak fel. Csontjaidból sípot faragnak, így az esti szél üzeni majd világgá: itt ért a vég. Szóval érted már: neked annyi. Mindegy, hová mész, merre indulsz, az tuti, hogy belepusztulsz.”
Szerinted ezek után van kedve a fiúnak útra kelni? Jó, lehetne egy Chuck Norris-féle verzió is, hogy fejet csóválva veszi elő Coltját, keresztül lövi a nyanyát és belelovagol a naplementébe. De nem westernben utazunk. A legény tehát ott áll és elmélázik, a következő monológgal:
„Így is, úgy is kinyírnak a sárkányok. Az öreglány igazat mondott, látom a szemén. Randa, mint a veszedelem és a hazugság sem áll tőle távol, most azonban igazat szólt. Nekem annyi. Minek is kaparnék? Pedig de jó lett volna. Már úgy beleéltem magam, hogy királylány, fele királyság meg egy kis pénzmag is vár rám, de így? Kell a fenének. Inkább keresek egy kocsmát, aztán lerészegedek, ha már úgyis közeleg a végzet. – azzal búcsút intett a fogatlan vénségnek. Igen ám, de a csoroszlya még utána szólt: – Ej, menj édes fiam, de a kocsmában is a Halál vár. Az szúr hátba, s akkor, mikor te épp gyanútlanul iddogálsz. Isten nyugtasson, gyermekem!”
A fiú tehát csupán a halál helyét és eshetőségét választhatta volna meg. Nyilván végül a becsületsüllyesztőben kötött ki, olcsó világos sört szlopált és várta a végzetet. Így siklik ki egy klasszikus, amúgy happy enddel véget érő mese egy kategorikus kijelentésen. Amit a szipirtyó mondott, azt szajkózza minden jós, tudor, előrejelző szaki:
„A mostani időszak azért nehéz, mert…”
Önbeteljesítő jóslat.
Elvetett fekete mag.
Kényszerpálya.
Így működik, ezért veszélyes. Ha azonosulsz vele, nyitott szívvel mélyre engeded, akkor éles sarlóval nyesi le szárba szökkenni vágyó reményeidet. És még igaza sincs:
Vagy következik, vagy éppen benne vagyunk. Következésképpen változtathatsz, reagálhatsz, alakíthatod a működésedet. Nem törvényszerű, hogy megszívod és Grimm vagy Andersen-érzetű horrormese (negatív) hősévé válsz. A jó és üdvös megoldáshoz mindössze egy dolgot kell tenned:
Használd a benned élő bölcsességet.
Ne hagyd, ne engedd, hogy álmaidat kisiklatva tévútra vezessenek.
A te életed, a te jövőd. Rajtad áll, kinek engeded, hogy beleszóljon.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a bejegyzés,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
