“Gyöngédségre szomjazol? Köss békét a világgal, s a csillagok egyszerre szólni kezdenek hozzád, a fák erővel töltenek fel, a vizek Elixírré változnak, a tűz érlelni, melegíteni kezd, s a megszelídült vadállatok a lábadhoz heverednek. S mivel az ember a természet valamennyi birodalmának szintézise, e megváltozott magatartással őt teszed szövetségeseddé.
Sohase felejtsd el, a megvilágosodás mindig akkor érkezik el valakihez, amikor léte legmélyebb sötétségében hiszi magát, s a fény reményéről is lemondott. Állapotát azonban élesen megkülönbözteti a valódi morális összeomlástól alázatos, kitartó szolgálata, amelyet a világosságból való látszólagos kirekesztettsége ellenére is tovább végez, sokszor hosszú, vigasztalan éveken át.”
Szepes Mária
kép: www.hdwallpapersf.com
