Rengeteg, nálam sokkal cizelláltabb szellem írt már erről a témáról sokkal szebben és kifejezőbben, mégis muszáj pár szót ejteni róla, olyan sokan érintettek és olyan nagy a köd. Előrebocsátom, semmi, de semmi újat nem fogok leírni, minden ismert és tudott a témában, mégis érdemes végiggondolni. A címben már ott szerepel a szó: terhesség. Annyira közkeletűvé vált a babát váró nő „terhes” címkével való ellátása és a várandósság terhességre való átnevezése, hogy észre se’ vesszük a nyilvánvaló csapdát. Olyan sok hölgy mondja, hogy „de szeretnék már terhes lenni” és fogalma sincs, ezzel mi hagyja el a száját, minek ad energiát. A terhesség nem jó dolog. A szógyök a teher. A teher nyűg, cipelni kell, a költő szerint nézni is tereh. Zárójel: igen, valóban létezik a “tereh” szót “gyönyörűség”-nek transzformáló feljegyzés. Mégsem így használjuk.

Ízlelgessük, amikor valami nyűgünk van, nyomja a vállunkat egy kellemetlen, megoldásra váló probléma, arra mondjuk jogosan, hogy „ez már nagyon terhes nekem”. Mi a pék füléért alkalmaznánk ugyanezt a kifejezést az élet legnagyobb misztériumára, a babavárásra? Persze, tudom, férfiként fogalmam sincs róla, milyen nehéz a kilencedik hónapban egy méretes pocakot cipelni és mondani szokás, hogy a harmadik trimeszter valóban terhes (ez a gondolatmenet csak az elsőt tartja áldott állapotnak, a középsőt pedig várandósságnak). A tehertétel soha nem jó dolog. Nem olyan, mint a sokat emlegetett önként vállalt áldozat. A tehertétel púp a háton; és ezt a „púp a háton” minőséget fordítjuk át és torzítjuk el „púp a hason” verzióban, valahányszor terhesnek bélyegezzük az áldott állapotot.

Nézzük meg, semmilyen más életterületen nincs ilyen nyelvtani anomália. Amikor szerelmesek leszünk, nem mondjuk, hogy „utálatba estem”, amikor pénzt nyerünk, nem úgy említjük: „nyűgösséges nehézség szakadt a nyakamba”, finom ízekre vágyva nem „okádékossá” válunk. Vajon miért fordult át az áldott állapot teherré, terhességgé? Miért tűnt el a szentség, az áldottság minősége a szóból? Továbbmegyek: nem csak eltűnt, de teljesen a visszájára is fordult. A szónak hatalma van, a leírt szónak nagyobb a hatalma a kigondoltnál, a kimondotté pedig elképesztő teremtő erőket mozgósít. Ennek a logikai láncnak a mentén vizsgáljuk meg: aki sokat sóhajtozik, hogy szeretne már végre terhes lenni, az baba utáni vágyát fejezi ki, vagy a nyakába akar kapni egy nagy talicska sz@rt?

Nézzetek körül: akik ezt mantrázzák, könnyen veszik az életet? Ugye nem? Terhesek akarnak lenni, ezért újabb és újabb vizsgálatok, kudarcélmények, megpróbáltatások, beültetések, csupa-csupa nehézség szegélyezi útjukat és azt sem tudják, hogy mindezt ők teremtették meg, erős vággyal kimondott óhajukkal: „terhes akarok lenni”. Az égi erők szó szerint végrehajtandó utasításként kezelik mindazt, amit kimondunk. Nincs magyar-magyar szótár a kezükben. Nem feltételezik, hogy a terhesség egyenlő a babavárás örömével. Terhet akarsz, terhet kapsz. Majd legközelebb jobban meggondolod, mit kérsz és végre megtanulsz tűpontosan, precízen fogalmazni. Vegyük észre azt is, amit kérünk, megkapjuk. Kérjen terhet és terhességet az aszkéta, a vezeklő, az önsanyargatás útján megvilágosodni vágyó létező, de a kismama-jelölt ne tegye.

Ahogyan sokadjára ízlelgetjük a terhesség szót, talán már felébredt józan paraszti eszünk és érezzük, milyen sántikáló a kifejezés a legnagyobb misztériumra, az élet csodájára. Gondoljuk tovább: van-e, elképzelhető-e olyan édesanya, aki megszületett gyermekét „édes kicsi terhem”-nek szólítja. Hallottunk olyat a játszótéren, hogy „gyere ide, Terhecském, ideje innod egy kortyot a teádból?” Ugye, milyen beteg? Akkor miért terhesen indul a leszülető lélek földi útja? Miért kell az út legelején, a kezdet kezdetén azzal az információval terhelni, hogy ő a teher? Milyen ambivalens dolog egy terhet várva várni?

Kezdjünk új időszámítást és tegyük helyre a terheket és a terhességet. Terhes a főnök, aki nem túl eredeti ötletével mutat rá, milyen jó lenne a cégnek, a statisztikának és a mutatóknak, ha mostantól nem hatig, hanem hétig maradnánk bent és minden második szombaton önként és lojálisan, piszkos anyagi elvárások nélkül mennénk be túlórázni, hogy mindenki örüljön. Na ez terhes és mélyről jövően, őszintén kívánkozik ki a „menj te a büdös p…ba” felkiáltás. Tudom, vulgáris példa, de ez az igazi terhesség.

Amikor pedig egy nő készen áll arra, hogy életet adjon, amikor megérik az őszinte, mély vágy az édesanyává válásra benne, akkor áldott állapotba kerül, várandóssá lesz, életet hord a szíve alatt. Ízlelgessük ezeket a kifejezéseket is, mennyivel szebben hangzik mindegyik, mennyivel jobb kiejteni őket. Utolsó gondolatként álljon itt, hogy még a hivatalos kiskönyvet is „várandósgondozási” okmánynak nevezik, pedig az állami bürokráciától a spiritualitás olyan messze áll, mint szamártól az algebra.

kép: pixabay.com

Pin It on Pinterest

Share This