Az életed múlhat rajta, ezért kulcsfontosságú: tudj különbséget tenni a praktikus sallangmentesítés és a túlzott, elbutító leegyszerűsítés között.
Az életed múlhat rajta, okkal írtam. Nem fogsz meghalni, legalábbis temetőbe nem visznek, amennyiben belebuksz. Inkább amolyan zombi-jelleggel vegetálsz, ha észrevétlenül átveszi a hatalmat fölötted a szájbarágás és az előre megemésztett tudati műkaja.
Letisztázni, világosan egyértelművé tenni jó és üdvös.
Primitív módon kommunikálva ostobának nézni a befogadó-fogyasztót – nos, az végtelenül káros.
Íme, a következmények:
Ma felirat figyelmeztet, hogy ne idd meg az ablakmosó folyadékot. Nem is olyan régen a sima, B-s jogsihoz tudnod kellett – legalábbis elméletben – szelephézagot állítani.
Óriásplakáton „díszelgő” emojikkal érdemben befolyásolni, de akár megnyerni is lehet választásokat.
Négy rövid bekezdés, 200 szó sokaknak sok és végig se olvassák, mert a végén már nem emlékeznek, miről esett szó 42 másodperccel korábban.
A PISA-teszten – és ez nem a toronyferdítési képességeket vizsgálja – egyre gyatrábban szerepelünk. A szövegértés romlása nem csak hungarikum, Európa jó része is ott ül a süllyedő hajóban.
Lehet, hogy már meg is fogalmazódott benned. A kérdés jogos: ha ilyen káros, akkor miért nyomják és erőltetik a végletesen lebontott közlést?
Siker. Ez a metódus fényes, és ami a legfőbb: jól mérhető, dokumentálható sikereket ígér. Rövid távon. És itt kezd rohadásnak indulni a krumpli.
Választást lehet nyerni.
Bombasztikus marketing-eredményekkel piaci földindulást véghez vinni.
Mozgalmakat indítani a semmiből úgy, hogy napokon belül a földkerekség minden szegletében arról beszélnek.
Ezek mind elvitathatatlan tények. Rövid távon látványosan csillogó érem a butítás jutalma. Ám az élet nem csak egy napból áll. Kivéve a kérészeket tiszavirágzáskor.
A közép- és hosszútávú következmények enyhén szólva is ijesztőek:
Képalkotás elsorvadása.
Agy renyhülése, gondolkodás kóros eltunyulása.
Lassú, gyakran menthetetlen elbutulás.
Rémképként ott rondálkodik a sztereotípiák Amerikája, az általánosítások szerinti intellektusú amerikai átlagemberrel. Jelenleg – össz-társadalmi szinten – erre tartunk. Ha pedig nem kapunk időben, azaz baromi hamar észbe, hát célt is érünk. És abban nem lesz köszönet.
Nyess és egyszerűsíts, de! Ahogy edzed a tested, úgy olvass és gondolkodj! Nem ez a legkönnyebb út, aláírom. Mégis: ez a módja, hogy a szó valódi, spirituális értelmében ember maradj.
Nemsokára érkezik a cikk második része. Ebben kifejtem, tágabb összefüggésben miért olyan borzasztó a butulás. Persze jó pár praktikus tanácsot, eszközt is összerakok, ami viszont érdemben segít.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
