A tanácsadás nem lehet a döntés kiszervezése és a felelősséged eltuszkolása. Nem szellentés, amit csak úgy ellegyezgethetsz. Mára egy egészen kivételesen príma segítőm akadt. Rajta szeretném szemléltetni, mire is gondolok. Olvasd el az ő példázatát és máris kezedbe kapod a megoldókulcsokat, nyílhatnak az eddig makacs zárak.
Hunyadi Mátyás, népszerűbb írásmódban Mátyás király. Bár nem vagyok történész, de talán nem vétek hibát, ha leírom: (egyik) legnagyobb királyunk. Jó, a célfotón Szent László csak picurkát maradt el. Tehát ott járunk az 1400-as évek második felében a királyi palotában. Derék uralkodónkat számos tanácsadó, jós, asztrológus, szakember, jövőlátó, füvesasszony segítette. Rendre ki is kérte a véleményüket. Eddig minden rendben, most – puszta szemléltetésből – meghekkeljük az udvar rendjét:
Mátyás tipródik. Vakarja legendás sasorrát, birizgálja ezer forintos bankóról ismerős fürtjeit. Csóválja a fejét, rágja a körmét és más vágya sincs, mint egy kiadós zacskó erősen pörkölt nagyszemű szotyi, az bő fél évezrede is jól jött a királyi stressz kezeléséhez. Vagy nem. De mitől ilyen hezitáló a legendás Mátyás király?
Hát a jövendőmondók egymásnak ellentmondó infókkal bombázzák. Az egyik ezt mond, a másik azt. Tépelődik, kínlódik szegénykém. Hát akkor most hogyan is döntsön? Mégiscsak a népéről, az országról van szó itten, kérem szépen!
Álmatlanul forgolódik, vergődik nagy kínjában, mi is történjen hát.
Csapó, snitt, ennyi. Nem esik jól ilyennek ábrázolni – még demonstratív jelleggel sem – nagy királyunkat. De téged sem:
A tanácsadó tanácsot ad. Ez olyan egyszerű, mint egy faék, netán stoppológomba, esetleg fehér porcelántányér. Már a neve is elárulja a minőség lényegét.
Tanács, ami segít. Vagy éppen elbizonytalanít. De nincs se a névben, se a minőségben, hogy helyetted dönt. Alapból. Persze korcsosult annyit a világunk – s benne mi magunk is -, hogy boldogan és kifizetődő módon beleáll az új szerepkörbe a sugalmazó. Jó, hát akkor köszi a hatalmat, fizess kicsit többet és döntök helyetted! Hát nem.
Nem csak a döntésed súlyát viseled: a következmények mellett ugyanis eredmények is kínálják magukat. A Ptk. valahogy így írt a haszonélvezetről: „jogosult az adott dolog hasznait szedni.” Te épp így jogosult vagy elhatározásaid mézédes gyümölcseit leszüretelni. Hogy lekvárt vagy pálinkát főzöl belőle, ez csak a te dolgod.
Ha a tanácsadó okoskodva ki akarja csavarni kezedből a döntést, tedd azt vele, mint a kerti kártevőkkel szokás. Hogy ez mi, azt hadd ne írjam le. Nyilván ne a szó fizikai értelmében vedd az intelmet, de szabadulj meg az illetőtől. Köszönd meg eddigi munkásságát és ints soha viszont nem látást; annyi szükséged van rá, mint szélgörcsben szenvedőnek a farához közelítő csillagszóróra.
Tanácsadó. Ez egy gyűjtőfogalom a mai cikk tükröződésében. Lehet asztrológus, asztrozófus, tarot-elemző, teafű-jós – bárki emberfia, akinek kikéred a véleményét, hogy azt aztán felhasználd a jövődet érintő döntés meghozatalában. Tudod, mint a konyhában:
Hozzák meg a piacról a friss alapanyagot, a boltból, amit onnan kell, a halastól a pisztrángot, a pincészetből a juhfarkat. De te főzöd vagy sütöd meg az életcsemegédet, minden fogás egyedi zamatáért helytállva. Ha odakozmál, csak magadat okolhatod. Ha pedig felvesznek a Michelin Guide-ba, az érdem mind a tiéd.
Tényleg ennyire egyszerű; legfeljebb az bonyolítja, akinek érdeke fűződik a zavarosban való halászathoz.
Te azonban láss át a szitán – és dönts bölcsen.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
