Létezik egy mondás, miszerint, ha túl sok ember csinálja azt, amit mi is, akkor érdemes elgondolkodnunk, vajon jó helyen vagyunk-e és jó dolgot teszünk-e. Valahogy így szól a kiinduló gondolat, amit ma körbejárunk. Létezik még a Pareto-elv, az a bizonyos 80-20-as szabály, ami a matematikából indult ki és szinte mindenre ráhúzható: pl. a vevők 20 %-a hozza a bevétel 80 %-át, az időnk 20 %-ában végezzük el dolgaink 80%-át, stb. Ez a két szellemiség remekül ötvözhető mindennapi életünkben. Fontos tisztában lenned azzal, hogy nem a különcség miatt kell érdemes másként gondolkodnod, cselekedned.

Az, ami tömegek számára jó, az nem lehet a legjobb, természetéből adódóan. Az emberek 80%-a megelégszik a langyos sz@rral, csupán a 20%-a törekszik a kiemelkedésre. Amikor tömegben találjuk magunkat, egyúttal abban a bizonyos 80 %-ban is vagyunk automatikusan. Mindig mindenki, aki valamelyest is többet tett le az asztalra, az másként csinált valamit, hogy nagyon-nagyon általánosan fogalmazzam meg a lényeget. A kitaposott ösvényen kényelmes lépdelni, de nem tartogat izgalmakat és nem bizonyul olyan teljesítménynek, amivel önmagunknak tartozunk, mert ez a kulcs, ez a lényege az egész gondolatfüzérnek.

Nem másoknál kell jobbnak, kiválóbbnak lenned, mert az puszta versengés, összeméregetés. Saját magaddal összhangban, belső visszahúzó erőidett legyőzve tudsz fejlődni. Az izmok is akkor épülnek, amikor ellenállással találkoznak szembe, anélkül megszokják a terhelést és egyszerű rutinná válik az edzés.

Ami túl sok embernek jó, abból hiányzik az a bizonyos többlet. Nyilván életünk számos területén akad kivétel, az ivóvíz például univerzálisan jó ital, ahogyan az arcunkat simogató napfény is minden embergyermek kedves barátja, de ezt belül kell, hogy érezzük.

A fejlődés útja újra és újra ismeretlen, kihívásokkal és izgalmas kalandokkal teli(nek ígérkező) erdőségekbe vezet be. Amikor a felfedezés elhatározásával lépünk a sűrűbe, már félig zsebünkben a győzelem, az első lépésekkel dől el, melyik csoportba, a 20 %-ba, vagy a 80 %-ba tartozunk. Használd indikátornak a tömegeket: ami nekik jó, az lehet biztonságos, de nem szolgálja okvetlenül fejlődésedet. Amerre a nyáj halad, ott széles, taposott utat hagy maga után, de körben már mindent lelegelt. Engedd bátran el a nyájszellem adta biztonság-illúziót és cseréld fel a szabadsággal, mert valódi biztonságot csak az adhat.

 

kép: pixabay.com

szép a környezet, gyönyörű a táj – de ez akkor is csak egy nyáj

Pin It on Pinterest

Share This