Jóval több erő áll rendelkezésemre, mint amire bármikor is szükségem lenne! Ezt az érzést és minőséget szállítja a Nap és a Plútó szembenállása. Nézd el nekem a délolaszos fogalmazást: ez egy olyan égi állás, amiről képtelenség bombasztikus jelzők nélkül írni. Annyira szépen illeszkedik minden össze, ami már önmagában megcibálja a véletlenül kialakult élet evolúciós magyarázatát.
Főhősünk a Nap. Központi csillagunk a Rák asztrológiai jelében jár. A nyári napforduló a fénymaximumot hozta el. Ebben a világos, a részleteket is megmutató erőtérben nem csak látsz. Másképpen: a szemed mellett – és legalább olyan eredményesen – a szíved is megmutatja a fontosságokat. Finomodó érzelmeid jeleznek, minden esetben. Előfordulhat, persze, hogy nem hallgatsz rájuk. Tudod: az időjárásjelentés is mond valamit (jellemzően sokkal gyengébb találati aránnyal, mint dobogó szíved). Valószínűsíthető eső idején ernyő nélkül elindulni már a te döntésed. A megázás pedig következmény vagy eredmény: ha bosszant, előbbi, ha mezítláb táncolsz a gőzölgő aszfalton, utóbbi.
Napunk csillagképi helyzete sokkal izgalmasabb: az Ikrek kettősében jár, éppen a Pollux-szal való együttállásból lép tovább. Mit jelent ez konkrétan? Érzed és látod, mit kell tenned, hogyan érdemes élned az életed, ha éned jobbik részét kívánod erősíteni. A halhatatlan, örökfényű oldalad mellett letett voksod segít kezelni a kísértéseket és egyenes (bár meglehet: rögösnek látszó) utadon tartani.
Szemben, a Bak zodiákusában ott a Plútó, mégpedig a Földről szemlélve látszólagosan hátráló üzemmódban. Amennyiben rosszakat hallottál róla, arról nem ő tehet. Sokkal inkább a tudatlanság, vagy, ami még ennél is veszélyesebb: a félinformációkból levont hibás következtetések. A Plútó sajátja a gyors, radikális változtatás. Gyökeres, mélyre ható, középutat és legfőképpen: megalkuvást nem ismerő energia.
Utóbbi jelző az egyik kedvencem: megalkuvás. Oly’ sok módon igyekeznek marketingelni, rebrandingelni (szép, ősi magyar szavak ezek, ugye…): ésszerű kompromisszum, kiegyezés, áthidaló megoldás. Csak az a fránya híd mindig éppen a közepén szakad a krokodiloktól hemzsegő, sziklás folyó vad sodrába. Sem a Plútó nem tűri, sem a Pollux-tól elköszönő Nap. Leírom másképp: a kozmikus energetika tökéletességre hangol.
Azon igyekszik, hogy ráébredj: igen, elérhető a legjobb megoldás. Igen, neked. Nem neked is, hanem is nélkül: neked. Mert jár, mert megérdemled. Mert képes és kész vagy ezért nagyot csavarintani sorsod kormánykerekén. Ez az erő a Nap-Plútó szembenállás. A fényszög magas szintje a kiegészülés, a teljességre törekvés.
A Bakban járó Plútó kellő kurázsidat fényes megoldásokkal honorálja. Merészséged természetessé válik – már lépés közben. Jól hangzik? Talán azért, mert igaz. Tudod: Rákban járó Nap idején jobban ráérzékelsz, mi igaz és mikor füllentek. Lehet, hogy borítod a bilit. Az is megeshet, hogy fordulásból, teli rüszttel rúgod ki a rajta ülő ember alól és otthagyod az egész sz@ros bilis méltatlan szituációt. De nem menekülésből.
A menekülés, mint olyan, nem játszik. Ha kell, a falig hátrálsz, de nem futsz el. A Nap-Plútó oppozíció egzakt három napja hétfőtől szerdáig kihozza belőled erősebbik énedet. Őt, akiről álmodsz, aki vágysz lenni, de eddig talán megfelelésből visszafogtad a lovakat/agarakat. Most dobod közéjük (itt a patásokra gondolok) a gyeplőt és hajrá!
Mit veszel még észre? Hirtelen beszűkül a torkod. Hoppá! Egyetlenegy béka sem csusszan már le. Nem tudsz jópofizva mosolyogni; apró, megerősítő bólintásokat generálni, miközben izzadó tenyered ökölbe szorul az asztal alatt. Ehelyett fejet csóválsz és szilánkosra töröd az asztalt, akkorát b@szol csapsz rá. Most érett be, a pohárba érkező utolsó csepp sarkall azonnali, radikális tettekre.
Ez nem rossz. Ez nagyon jó, ez jobban kell neked háromnapi éhezés után felkínált falatnyi kenyérnél. Emberi méltóságod visszaszerzése, visszaemelése a tét. Nem kicsiség. Ahhoz, hogy teljes szépségében lásd, milyen erők szabadulnak fel benned, a Plútó csillagképi környezete adja meg a választ. Ott a magas tudás, a fénynemzés csillagzata, a Nyilas. A megdöbbenés köntösében érkezik a felismerés (és persze egyik pillanatról a másikra): én erre képes vagyok, meg tudom csinálni!! És tényleg.
Az égi egyenlítő (másik nevén Equator) a felettes énnek szóló üzeneteket rejti. Itt a Sas, az Aquila fényeskedik a Plútó hátterében. Szárnyalás, égbe emelkedés, rálátás és a magasabb világokkal való révüléses összekapcsolódás köszönt be. Olyan, mintha az első és legnehezebb lépés megtétele után egy csapat segítő munkálkodna veled – érted. Érted? Hát persze.
Nem húz ki senki a tespedés törött epedarugójú foteléből. De a késztetést érzed. Amikor elhatározod magad, hogy végre felemeled a segged feneked, egyik pillanatról a másikra rendeződik köréd a tér. Az addig passzív-elutasító energiák hátszéllé transzformálódnak. Olyan hátszéllé, ami a teljesen természetesen keletkező ellenszelet bőven legyűri. Ne hidd el. Sokszor leírom, de süllyedjek fülig az önismétlés mocsarába: éld meg, tapasztald ki, milyen fantasztikus érzés és mennyire ragyogó eredmények várnak rád.
kép: pixabay.com
no, pont ott volt a sz@r – de jött a Nap-Plútó kettőse, a többit pedig látod…
