Asztrokókler: ingatag szakmai alapokról látványos, hatásvadász módon próbálja mondandóját égi eredetűnek bemutatva hanyag, felelőtlen és nemtörődöm módon befolyásolni közönségét. Az asztrokókler a hitelesség és megbízhatóság illúziójával kereskedik, hiszékeny emberek megvezetése élteti és mindennél jobban retteg a leleplezéstől. Valószínűleg ezért sem örül ennek a cikksorozatnak.
Valahogy így tudtam – hosszas töprengést követően – meghatározni, mit is értünk asztrokókler alatt. Maga a kiinduló kifejezés összetett szó, én alkottam, legalábbis a google pillanatnyilag nem hoz rá egyetlenegy találatot sem. Asztro: csillag. Ez a kóklertípus jellemzően asztrológus, netán asztrozófus – vagy annak tünteti fel magát. Mert ilyen-olyan mértékű csúsztatás, szélhámosság, tényferdítés sem áll távolt tőle.
A „kókler” főnév definíciójáért egészen a wikiszótárig görgettem, ott ezt a két jellemzőt sorolták fel:
„1. Vásári mutatványos, aki látványos, szemfényvesztő, hatásvadász eszközökkel igyekszik közönségét elkápráztatni.
A kókler emelvénye körül bámészkodók tolonganak. A kardot nyelő kóklert a nép szájtátva bámulja.
- Átvitt értelemben: Ravasz ember; másokat hamis, szemfényvesztő fogásokkal magának megnyerő személy.
Egy kókler híres arról, hogy bármit képes eladni a hiszékeny embereknek. A kókler ígéretei mögött nincs valódi érték, szolgáltatás vagy árucikk.”
forrás: https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/K%C3%B3kler
Egybevágnak a leírások, immár zsebünkben az asztrokókler definíciója. Mielőtt azonban kóklerfogó vadászatra indulnánk, látnod kell: az élet minden területén találsz kóklert. A lényegi különbség károsságuk mértékében mutatkozik, ennek szemléltetésére hoztam az autószerelőből lett tánctanár, illetve a tánctanárból autószerelővé avanzsált illető történetét.
Dezső. Emberünket nevezzük egyszerűen csak Dezsőnek, fiktív karakter. Megunta, hogy csápos emelőre tett romokkal dolgozik, olajos a keze és hóban-fagyban épp úgy gürizik, mint rekkenő nyári hőségben. Meg aztán túlságosan is elférfiasult a környezete, minden kollégája hímnemű, ahogyan az autókat is jellemzően urak hozzák a szervizbe. Ideje váltani. De merre?
Dezső imád táncolni. Szorult belé némi ritmusérzék és a mozgására sem mondhatjuk, hogy tömbszerűen statikus. Egész ügyesen működteti meggyőző erejét; ezt számos alkalommal bizonyította felesleges alkatrészek vagy költséges, ám adott szituációban szükségtelen munkafolyamatok ügyfélre melegítésével. Nosza: irány a tánctanári pálya! A tükrös terem az év 365 napján fűtött vagy klímával hűtött. Tiszta parkett, illatos hölgyek, kedves urak, mi kell még?
Dezső ugyan ért a Swifthez meg a Twingóhoz, de azt csak kapiskálja, mi a különbség twist, tangó és swing között. De azért viszonylag jól elboldogul. Táncoktatás közben kifejezetten gyakorlatias tanácsokat ad. Dezső tánckókler. Mi a legnagyobb probléma, amit okozhat?
Angolkeringőt tanít be bécsi helyett és mindenki rajtad röhög a szalagavatódon.
Rossz lábbal indulsz.
Beléd sulykolja, hogy mindig tudd, hol a kályha és bárhol ropd is, vigyél magaddal egy kartonból hajtogatott, zsírkrétával élethűre rajzolt papírkandallót, csak úgy arathatsz táncbabérokat.
Kellemetlen következmények mind, az igaz. De lássuk be: komolyabb bajod nem származik belőle. Nem úgy fordított helyzetben. Ehhez hősünket átnevezzük, mostantól Dénes képében szemléltetni, mi történik, ha a tánctanár szegődik el szerelőnek.
Mindenki okoskodik. Puhatestűnek, gyengének nézik. Kifigurázzák. Még az is megeshet: összesúgnak mögötte. Különben is: a YouTube és a TikTok korában már nem akkora biznisz táncot tanítani. De az emberek még mindig beteszik a sejhajukat az autóba, ami időről időre el is romlik alattuk. Ha mégsem, akkor rendszeresen szervizeltetik, tehát arra is költenek. Irány a szakmaváltás!
Dénes szorgalmas ember. Addig nézi a videókat, amíg rutinosan képes olajat cserélni, fékbetétet állítani, szivárgó vízcsövet javítani. Fel is veszik, jó pénzért, mert a szakmában évek óta ordító szakemberhiány tombol. A fantáziádra bízom: vajon jó érzéssel töltene el, ha Dénes adná vissza a kulcsot azzal: mind a négy féktárcsát és -betétet lecseréltem, a kormányösszekötőt úgyszintén, tessék nyugodtan elindulni Korzikára, a kocsi olyan, mint a Schaffhausen?
Kóklerek. Dezső is, Dénes is. Ahogy láttad, a fő különbség károsságuk mértéke. Az egyik kellemetlen, a másik közvetlen életveszéllyel fenyeget. Az asztrokókler esetében sincs másképp, bár itt a helyzet némileg fonákabb. Te is a képbe kerülsz, mert rajtad is áll, milyen mélységben hagyod, engeded meg, hogy életedben kártékonykodjon egy (több) ilyen jószág. Ez általában a következő három módok valamelyikén keresztül valósul meg:
Belepiszkít az
énképedbe,
a valóságodba,
a jövőbeli lehetőségeidbe.
Ha te és én úgy élnénk, mint a régi korok klasszikus polihisztorai, nem kéne soha előrejelzést olvasni, vagy felkeresni egy asztroszakembert, mesélje ugyan már el, ki is vagyok én valójában. Akkoriban mindenki tudta, tisztában volt vele: az égből jött, gyökerei a föld középpontja felé nyúlnak. Ismerték a csillagok járását, a Kozmosz ritmusát; emiatt valószínűleg nem is értették volna, mit jelent az „asztrokókler” kifejezés. Mára azonban messzire távolodtunk ettől az ideális állapottól. Éppen erre épít kóklerünk.
Az asztrokókler káros, ám mégis hasznos. Ezt a látszólagos, felszíni ellentmondást hamar fel is oldjuk. Károsságáról még bőven szót fogunk ejteni, ám tudnod kell, hogy nem véletlenül futottál bele. Bármilyen kellemetlenül is érint: éppen arra a tapasztalásra van szükséged, amit ő szállít neked. Akad valami, amit tőle és általa tanulhatsz meg. Ez néha hasonlít egy kijózanító pofonra. Ha égetted meg magad valaha is villanytűzhelyen, később mindig odafigyelsz: tényleg kihűlt-e már az adott vaskorong.
Rettenetes érzés kizárni magad az autódból. Bő másfél évtizede elkövettem ezt a hibát. Betettem a kabátomat a csomagtartóba, mellé a kulcsot, majd lendületesen lecsuktam a full fapados – ideiglenes – céges autó ötödik ajtaját. Nem kellett volna. Kora reggel, Pest megye egyik kedves községének kies külterületén kaptam meg azt a leckét, amit azóta is őrzök. Soha többet semmikor nem bakiztam: ez az egy eset megtanított, hogy akár kulcs, akár bármilyen nyitószerkezet is tartozik adott acélszekérhez: győződjek meg, a zsebemben van-e. A kókler, bár valóban ártalmas, ezen a módon mégis hasznodra válik. Ehhez persze te is kellesz. Pontosabban a hozzáállásod, hogy ne sérelmet szenvedett áldozatként lásd magad.
Minden okkal és értelemmel történik, vagy, ahogyan gyakrabban hallhatod: semmi sem véletlenül esik meg. A kóklerattak sem. Amit azonban feltétlenül érdemes átgondolnod: vajon tényleg meg akarod fizetni azt a (túl magas) árat a tanulásért, tapasztalásért? Egyik leggyakoribb, egyben legsúlyosabb példának a Szaturnusz kínálkozik. Ha a VII. házadban van és asztrokóklerrel hozott össze a sorsod, akár olyasmiket mondhat neked, amit itt és most direkt nem akarok leírni. Mindenesetre nem túl üdvösek.
A kókler vagy nem tudja, vagy nincs tisztában a determináció és a predesztináció markáns különbségével. A fontoskodó latinos kifejezések helyett érthetően, magyarul: kényszerpályás muszáj vagy lehetőség. Ennek a témának a könyvben (https://ladonyijanos.hu/a-konyvrol-a-stellalarol/) külön alfejezetet szenteltem, ezért nem mennék most mélyebben bele. A lényeg:
Jósol és kinyilatkoztat. Mondandója végére akár oda is biggyeszthetné: fellebbezésnek helye nincs. „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.” Ezt ugyan Dante Poklának bejáratához írták ki (és Babits Mihály fordította), de éppúgy helyálló lenne kóklerünk zugkuckójának szemöldökfáján is.
Az asztrokóklerekről szóló sorozat második, következő részében mesélem el a további tételeket:
– ki nevezheti magát (jogosan és megalapozottan) asztrozófusnak – ennél a pontnál egészen az ókori Egyiptomig, azon belül is Tutanhamon fáraó sírkamrájáig utazunk vissza a messzi múltba,
– ismertetőjegyei a jelenben; szóhasználata, viselkedési mintái, közösségi médiás jelenléte.
Napokon belül érkezik a sorozat második része. Kívánom, hogy az eddigiek is hozzanak értékes, támogató felismeréseket és vezessenek bölcs döntésekhez.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
