Az asztrokóklerekről szóló sorozat második, mai részében a gyökerekről, iskoláról, eredetről és annak fontosságáról beszélünk. Az első részben az alapokat fektettük le, megismerkedtünk magával az asztrokóklerrel. Számba vettük, hogyan fejlődik ki és miért káros ez a fajta jószág. Jósol és kinyilatkoztat, közben pedig a legkevésbé sem üdvös folyamatok zajlanak a háttérben. Ezen a linken éred el azt a cikket; javaslom, olvasd újra, mert a mai témához is támogatást ad: https://ladonyijanos.hu/amit-az-asztrokoklerekrol-tudnod-kell-1-resz/
Valahonnan el kell indulni. Nincs ezzel másképp kóklerünk sem. Van neki előtörténete, amit vagy hangoztat, vagy titkol. Szíve joga, az ügy szempontjából erősen közömbös. A dolog ott válik érdekessé, amikor mezei kóklerből asztrokóklerré avanzsál. Mert akkor magára ölti a csillagtudorságot sejtető varázsköpenyt. Legalábbis azt igyekszik láttatni. Csak nehogy valaki közel merészkedjen, mert kiderül, hogy a kiszűrődő, halovány fényt három darab AAA-s elem által hajtott ledes fényfüzér árasztja.
Ködösít. Homályosan fogalmaz, utal és célozgat. Legalábbis, amikor az asztrológiai/asztrozófiai végzettségét illeti. Nem tudni, kitől és mit tanult. Ezzel az a probléma, hogy nem tudod, honnan indult a szakmaisága. Hiányzik a spirituális horgonypont. Az az origó, amivel az illetőt kontextusba helyezheted. És ez nem csak a kóklerre, a valódi szakemberre is igaz. Győződj meg róla te is egy kedves és szimpatikus tanárember példáján keresztül.
Nevezzük el Tihamérnek. Tihamér a valóságban nem létezik, elképzelt figura, csak segít. Lásd őt mindennapi környezetében: kedves arc, egyenes hát, következetes jellem. Egy jó nevű gimnázium elismert tanára. Ízlésed szerint láthatod matek-fizika, vagy magyar-történelem szakos köpenyben egyaránt. A diákok tisztelik, évek múlva is a mély elismerés hangján emlékeznek meg róla. Kollégái úgyszintén megbecsülik; mind emberi, mind szakmai vonatkozásban kifogástalan teljesítményt nyújt. Eddig tiszta sor. Ha megnézzük, honnan jön Tihamér, máris árnyalódik a kép.
Mélyből a magasba. Tihamér családja a legkeményebb módon kereste mindig is a betevőjét. Apai oldalon kubikosok, anyai oldalon napszámosok, gombaszedők, elvétve nagyállat-gondozók találhatók a felmenői között. A családfát gyökere mélyéig pácolta be a meggyőződés, hogy megélni, pénzt keresni és boldogulni csak kőkemény, kínkeserves, az egészséget szép lassan erodáló fizikai munkával lehet. A kis Tihi ilyen mintázatba született, már az oviban is csákány volt a jele. Ő azonban másról álmodott. Összeszorította a fogát és minden erejét megmozgatta. De nem azért, hogy még több kőszenet lapátoljon a csillékbe. Tanulni, fejlődni vágyott, az esze és intellektuális tehetsége alapján akart boldogulni. Ellenszegült apja és anyja akaratának, tűrte és viselte a maró gúnyt a családtagoktól. Beleállt, hogy ő az érettségizett ficsúr, majd a kaszt-elhagyó egyetemista és végül a semmihez sem értő tanárember. De megcsinálta. A mélyből érkezett és magasra jutott. Amikor megismered Tihamér történetét, amikor megosztja veled, hogy hajnalban újságot hordott ki, este árut töltött föl azért, hogy tanulhasson, már egészen más képet alkotsz erről az amúgy is szimpatikus tanáremberről.
Második változat. Az alapok azonosak: Tihamér itt is elismert, szeretett gimnáziumi tanár. Ám az eredettörténete drámaian eltér az előző figuráétól. Mert ezt a Tihamért egy belvárosi értelmiségi családba pottyantotta a gólya. Nem is akármilyenbe: szinte mindenki egyetemi tanárként helyezkedett el, többen a Magyar Tudományos Akadémia tagjának mondhatták magukat. A doktori cím szinte alapkövetelmény volt, de a PhD fokozat sem számított ritkaságnak. Tehetős família, a sok-sok könyv, találmány, szabadalom már önmagában is masszív passzív jövedelmet biztosított, de azok a katedrák, amiknek deszkázatát Tihamér családtagjai koptatták, mindig is a legjobban fizetettek közé tartoztak. Magyarán: a lehetőségek előtt – külső, materiális – korlát nem állhatott. Tihamérből azonban hiányzott szülei, nagyszülei és az egész családot mélyen átjáró ambíció. Ő csak tanítani akart, ha már mindenáron az eszével és a hangjával kell pénzt keresni és nem mehet el boldog, gondtalan autófényezőnek, ne adj isten kertésznek. Végigdöcögte hát a középiskolát, kipipálta az egyetemet és elhelyezkedett a gimiben. Ahol tárt karokkal és hangosan pukkanó pezsgővel várták, hiszen Tihamér vezetékneve önmagában is világraszóló marketingértékkel bírt. Nem is kellett volna tanítania, csak kiírhassák, hogy a nagy Ikszipszilon família egyik sarja éppen itt csepegteti kivételes tudását a szomjazó ifjúság elméjébe.
Már látod a különbséget. Ez egy tanár példáján keresztül is világos és tiszta. Fokozottan érvényes a csillagok fürkészésének kevésbé egzakt területén. Emlékezz: bárhonnan is jött, lehet jó. Nem az határozza meg a teljesítményét, kitől tanult, ám ahhoz, hogy be tudd őt tájolni, rendkívül fontos információ. A kókler azonban nem köti az orrodra, helyette kellemes, tömjénszagú füstöt eregetve homályosít. És ha hagyod, az erdő sötétebbik mélyére is bekalauzol.
Képesítés nélküli tanító – az ötvenes években terjedt el, manapság újra napirendre kerülő kifejezés. Ez a három szó, ilyen sorrendben kevéssé kellemes érzetet kelt. Gyanítom, a zöme nem véletlenül „képesítés nélküli” – nem való neki, hogy tanítson, hogy gyerekekkel foglalkozzon. De! Itt is találhatunk kivételt. Bizonyára több olyan KNT is akad, aki príma munkát végez, mert megfigyelt, tapasztalt és fejlődött. Tehát: nem a papír teszi. Az asztroszakembert sem, mert akár ő is lehet jó. Az azonban nem mindegy, milyen keretrendszerben teszi. Ezt a magam példáján keresztül szeretném megvilágítani neked:
Sok meccsen jártam, kicsit több foci és valamivel kevesebb kézilabda – ez volt az arány. Ennél jóval többet tévében, streamen is követtem régebben. Valami ragadt is rám, mint kutyára a bogáncs. Azaz: egy-egy meccshelyzetben oda tudom bökni, hogy most kéne a 4-4-2-ből 3-5-1-1-es szerkezetre átállni. Vagy: ideje hatosfal helyett zavaróval védekezni. Esetleg: bárki emberfiának meg tudom mutatni a két sarkot, akár füves-, akár salakos, de még keményborítású pályán is. Érthető nyelvezettel mondom el, hogy – a megfelelő oldalon – pont oda üssön legalább 200 km/óra sebességgel, amikor adogat. Ez – bizonyítottan – holtbiztos módszer akár Novak Djokovics, Carlos Alcaraz, de még Rafael Nadal ellen is, hogy hozzuk az adogatásunkat, vélhetően nullára. Mégsem nevezem, nem nevezhetem magam sportedzőnek, mert semmi ilyen végzettségem sincs. Némi lelátói és valamennyi fotel-tapasztalat áll mögöttem. És ez abszolút rendben van – egészen addig, amíg nem akarok a szakértő szerepében tetszelegni. Onnantól én tölteném be a „sportkókler” posztját. De térjünk vissza a csillagok birodalmába.
Asztrológus vagy asztrozófus. Az asztrokókler ezek egyike, netán mindkettő – vagy annak nevezi magát. Asztrológus végzettséget, oklevelet számos képzés elvégzése után lehet szerezni. Ezek az emberek, iskolák, helyek az internet korában másodpercek alatt feltérképezhetőek, azért nem foglalkozunk velük bővebben. Kellő izgalmat szolgáltat ugyanis az asztrozófia.
Asztrozófia egyenlő csillagbölcselet. A bő harminc esztendeje ismert módszer Paksi Zoltán nevéhez fűződik. Maga a csillagbölcselet persze ősi és időtlen, ám most használatos formájában, jelenlegi keretrendszerében ő határozta meg és tette közzé. Ez tényszerű igazság; ebből következik az ő kijelentése is: az asztrozófia az ő szellemi terméke. Tehát: aki asztrozófus, az vagy Paksi Zoltánnál végzett, vagy az egyik – tanításra feljogosított – tanítványánál. Ez teljes mértékben független akár az ő, akár a többiek személyének megítélésétől, a róluk alkotott – bármilyen előjelű – véleménynél. Ennek megértéséhez utazzunk vissza az ókori Egyiptomba!
Hősünket Howard Carternek hívják. Ő az a brit régész, aki bő évszázada, egészen pontosan 1923. február 16-án nyitotta fel Tutanhamon sírkamráját. Ekkor a belső részben Tut király szarkofágját is meglelte. Ez a nap nyolc évnyi kutatást koronázott meg. Nem mellesleg pedig szélesre tárta az ókori Egyiptom kultúrájának megismerési lehetőségeit. Howard Carter a kulcsfigura. Máig neki lehet hálás az utókor. Lásd jól: nem ő „találta fel” a fáraókat és a kincseket, de egyik leletet sem. Ő talált rá, ő tette elérhetővé a ma embere számára. Kérlek, ezzel a szemlélettel vizsgáld Paksi Zoltán asztrozófiában betöltött szerepét is.
Megeshet, az ősiségben éppen így működött a rendszer. Ám 1993-ig ez – jórészt – feledésbe merült. A lehetőség bárki számára adott lett volna – akár az újrafelfedezésre, akár a rátalálásra. Mégis ő tette meg, ezért ő az asztrozófia kulcsfigurája. Howard Carterhez hasonlóan, azonos analógiai szál mentén. Ezért állja meg a helyét, hogy az az asztrozófus és az nevezheti megalapozottan és jogosan magát asztrozófusnak, aki Paksi Zoltánnál tanult – vagy az egyik – felkent – tanítványánál. Ha ez nem valósul meg, ha valaki csak állítja, hogy asztrozófus, az máris asztrokókler; immár logikus, cáfolhatatlan módon bizonyítottuk be.
Nem jelent korlátot. Bárki asztrozófus juthat messzebbre és magasabbra. Gondolj Rubik Ernőre (ami azt illeti: az ifjabbikra) és az ő legendás kockájára. Megalkotta, de nem ő rakja ki a leggyorsabban. Tehát aki „csak úgy” tanult asztrozófiát, saját tanulmányai, ambíciója, tehetsége alapján bármeddig is juthat. Már Virág elvtárs is megmondta: felső határ a csillagos ég. Ez esetben különösen igaz a tétel.
Az asztrokóklerekről szóló sorozat harmadik, következő részében mesélem el a további tételeket:
– miképpen és hogyan működik a befolyásolás mechanizmusa,
– ismertetőjegyei a jelenben; szóhasználata, viselkedési mintái, közösségi médiás jelenléte.
Napokon belül érkezik a sorozat harmadik része. Az is – a maihoz és az elsőhöz hasonlóan – véleménycikk. Kívánom, hogy az eddigiek is hozzanak értékes, támogató felismeréseket és vezessenek bölcs döntésekhez.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
