Pénteken hagyja el a Szűz csillagképének angyali részét a Nap. Fontos leszögeznünk: ez nem egy kapu bezárulását jelenti, hogy mostantól duzzogva fordítanak hátat szárnyas égi segítőink és eszük ágában sincs többet nemhogy segíteni, de kéréseinket meghallgatni sem – erről szó nincs. Amikor cselekvő énünk égi megjelenítője elhagyja a libbenős-kedves Angyali Szűz csillagzatát, az egy kicsit olyan, mint mikor egy igazán kellemes-aromás fürdőben megmártózunk: nem csak felfrissülünk, de a jó érzések, az illatok, a bőrünk bársonyos érzete jó darabig elkísér még. Amikor kilépünk a fogadóból, nem a zord hidegbe érünk, hanem a finom falatok, a puha ágy és a lámpások melegséges fénye kísér egy darabig utunkon.
Jó tudnunk, hogy ezzel a szelíd, lágy energiával feltöltődve érkezik nemsokára a Nap a Mérleg csillagképébe, a múlt serpenyőjéhez, ahol az isteni ítélet és mérték szerint mérettetik meg a lélek. Magunkkal visszük az angyali támogatottság fátylát, ami mindig emlékeztet bennünket: bármi történik, ők készek segíteni, sőt: egyenesen várják, hogy ezt megtehessék. Emlékezzünk: az angyal sok mindent szeret, a munkanélküli segélyt viszont utálja, nem kenyere a tétlenség. Képzavarral: ez a pont kitűnő felkiáltójel ennek az alaptételnek a bevésésére. Folytassuk úgy utunkat, hogy a homlokterünk közepére ragasztunk képletesen egy spirituális post-it-et, amin ez áll fénnyel írva és vastagon szedve: „ha kell és szükséged van rá, bátran kérd angyalaid segítségét!”
kép: www.pinterest.com
