2020. jan 31. 0

Annyi helyen voltam már és nem változott semmi…

Ismerős a címben írt mondat? Remélem, csak olyan relációban, hogy egy távoli ismerősöd szomszédjának egyik volt kollégája mesélte a korábbi anyósáról; na az ő másod-unokatestvére járt így. A „legszebb” az egészben, hogy nem ez a legrosszabb; az ugyanis nem más, mint a tudatosult probléma szőnyeg alá söprése. Annál tényleg kevés károsabb dolgot tehetsz, mint amikor felismerted, hogy bibis itt-vagy ott a rendszered, de reméled, majd elmúlik. Analógia: fel-felvillan a műszerfalon az a csúúúnya narancs helikopter-ikon, de majd csak elaluszik szépen, tente-tente… Egyre tovább pislákol indítózás után, de csörögve-csattogva mész, mert még csak oldalt lóg az autód bele, nem hátrafelé. Amikor aztán az Isten háta mögött (vészvillogóval és a háromszög felállításának logikai bravúrját teljesítve) próbálsz mobilnetet fogni, hogy kiguglizd a környékbeli trélert, visszaemlékszel az intő jelekre, mert azok idejekorán jelezték, hogy foglalkozni valód akad az autóddal. Nem véletlenül hoztam autós példát, mert a négykerekű egyben élet-párhuzam jelölő is. A látható hibajelenség esetén megúszásra, elmúlásra és önmagától való megoldódásra számítani egészen egyszerűen zéró összegű hazárdjáték.

Ennél tényleg jobb kevésbé rossz, de korántsem jó, amit ma megcsócsálunk és a cím már sejteti. Amikor szembesülsz azzal, hogy itt-ott elakadtál, vissza-visszatérő minták hátráltatnak és egyre távolodsz a harmónia állapotától, mozgásba lendülsz. Utána keresel, ajánlásokat kérsz, ki tudna neked-rajtad segíteni, hogy átevickélj az aktuális mocsáron. Miután ráakadtál a megfelelő spirituális szakira, két út áll előtted: mindent beleadsz, ha kell, könnyeket és izzadságcseppeket nem sajnálva teszed oda magad a folyamatba, ami nélküled semmit nem ér, vagy szolgáltatásként fogod fel az egészet, ahol egy hivatásos szakember megoldja a problémádat. Ez utóbbi hozzáállás az élet számos területén működik. Az autódat szervizbe viszed, ahol olyan szerelők javítják meg, akik ezt évekig tanulták és már több száz sikeres reparálás áll mögöttük. Amikor új frizurát szeretnél, a munkát a fodrászod végzi, azaz igénybe veszed az ő szolgáltatásait, te passzívan ülsz a székben, esetleg csacsogsz hozzá. Amikor viszont önismereti, lelki megoldandóid vannak, akkor ez nem működik. Nélküled, aktív és tevékeny jelenléted és részvételed nélkül a folyamat már a kezdet kezdetén totális kudarcra ítéltetett. Talán ez túl direktnek hangzik és általánosítónak, de kérlek, írj kivételt és visszaszívom ezeket a sorokat. Én még nem találkoztam ilyennel.

A felelősség áthárítása itt nem (sem) működik. Ha azt a bizonyos autót elviszed a szervizbe, kiszámláznak egy szép summát, majd a kocsit átvéve továbbra is rángat és jönnek a hibakódok, akkor a te személyes felelősséged, hogy visszavidd és reklamálj, nem tudhatod le azzal, hogy a kesztyűtartóba hajtogattad a munkalapot és a tételes számlát. A strucc mondhatja jogosan, hogy (száz)hatvanezerért biztos jó, ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem a munkájukat.  Tedd oda magadat, amikor tétje van a dolognak. A fodrász legfeljebb elcseszi elrontja a hajadat, majd kiröhögik magukat a gyerekeid/kollégáid és lenő, átfested, levágatod, az nem számít. Ott nincs különösebb jelentősége a felelősségvállalásnak, de amikor az életed, a mindennapi létörömöd, a harmóniád és lelked egyensúlya érintett, nem lehetsz passzív. Egyik kedvenc példám az edző és a sportoló közhelyes kapcsolata. Kifizetheted a világ minden pénzét a földkerekség legeslegjobb edzőjének, aki a lelkét kitéve írja meg neked a személyre szabott, garantáltan eredményt hozó tutiszuper edzéstervet. Az egész egy rakás ürülék, amennyiben nem emeled fel a hátsódat és nem csinálod végig, izzadva, erőfeszítést téve. Értsd meg az összefüggést: egy edző remek edzéstervet adhat, jobbat, mint amit kitalálsz magadtól, vagy letöltesz innen-onnan. Segíthet abban, hogy többet, jóval többet hozz ki magadból, mint amit valaha is elhittél. Ám ehhez te is kellesz. Nélküled az egész semmit nem ér.

Amikor elmész egy – bármilyen eszközt alkalmazó – segítőhöz, valójában edzőt látogatsz meg, aki személyre szabott instrukciókat ad neked. Attól, hogy meglátogattad őt és kifizetted a konzultációs díjat, az égvilágon semmi nem fog megváltozni az életedben, hiszen ő nem fodrász. Nem elég ülnöd a székében, bólogatnod, elnyomni az ásítást és a pénz kifizetésekor megkönnyebbülten felsóhajtani, hogy „na ez is megvolt, egy újabb gondot oldottam meg.” Nem működik, nem működhet. Partnerként, aktív résztvevőként viszont nemigen akad kapu, ami ne nyílhatna meg előtted, hogy kettős tagadással erősítsek az igenlésre. Vedd észre, hogy óriási spirituális hozamot fizet mindaz a munka, mit így beleteszel egy folyamatba és soha, de soha többet nem érzed majd késztetését, hogy válladat vonogatva mondogasd: rajtad nem lehet segíteni.. Dehogynem, de ehhez te is kellesz.

képek: www.pinterest.com

Szólj hozzá(nk)!