– Meglepett a cetlijével.
– Én is jó napot kívánok!
– Akkor is meglepett, de legyen a maga napja is szép és jó. Egyébként köszönöm, jólesett elolvasni.
– Azért érzem a tüskét. Kicsi, finomkodó, de csak próbált ödabökni a körmöm alá.
– Mire gondol?
– Cetli. Az több volt puszta „cetli”-nél. Egész komoly papírt hagytam ott, mindennel, amit fontosnak tartottam elmondani.
– Meg is köszöntem, de szívesen megteszem még egyszer. És nem akartam megbántatni, csak meglepődtem, hogy egy hús-vér ember hűlt helyét egy darab – igaz, teleírt – papíros vette át. De túllendültem. És persze büszke vagyok magamra, hogy újra összefutottunk.
– Jogos, de elvárt. Ritka kombináció, kettőnk esetében ez a leginkább helyénvaló.
– Miért ide jöttünk?
– Talán nem tetszik a környezet?
– Szó nincs róla. Megkapóan szép.
– Szerintem is. A sugallataim hoztak ide – ahogyan önt is. Mára ez a leginkább megfelelő környezet számunkra. Olyan jó nézni, ahogy kettéválik a víz.
Mi tagadás, itt, a szigetcsúcson állni éppen olyan, mintha egy hajó orrából tekintene előre az ember.
Ezért is választottam ki. Még ha itt állunk mozdulatlan talppal, akkor is haladunk. Ez az a pont, ahol egyszerre érezhető a fizikai test síkján az állandóság és a folyamatos fejlődés.
– Milyen filozofikus.
– Kezdhetné megszokni. Pedig „csak” egy szigetcsúcson beszélgetünk, mégis: a víz a szemünk előtt válik ketté, ölel körül és megy a maga útján.
– Jó, igaz. Könnyen ráhangolnak a szavai az igazára, ügyesen láttatja, mit akar. Jó itt lenni.
– Jó bizony. Kivételes pont, pedig nem ritka. Folyó, patak szinte mindenütt van. Bár tudnák az emberek, hogy néha érdemes kilátogatni és megállni kicsit ezeken a helyeken. Meg persze a sziget alsó csúcsán is, de oda egy másik Hétrenéző alkalmával látogatunk el.
– De jó, végre témánál vagyunk. Megenged egy kérdést még a szigetről?
– Persze, csak tessék.
– Tényleg olyan nagy a különbség, hogy itt, a szétválós, vagy ott lent, az összefolyós csúcsán elmélkedünk?
– Ég és föld. Mindkettő jó, de másra. Mai dolgunk ide vezetett.
– Értem. Pontosabban: elfogadom, mert mély bizalommal viseltetek a bölcsessége iránt.
– Ez jólesik, még a modoros megfogalmazással együtt is. De nézzük is, mik történtek a héten. A Merkúr néhány hét hátrálás után direkt irányba fordult az Algol csillagnál.
– Szép. Magyarul mondta, de kissé kínai nekem. Akkor most örülünk ennek?
– Mi az, hogy. Tudja, az Algol egy kitűnő energiájú csillag, csak ezt sokan nem tudják róla. Lehúzzák, egészen elképesztő, rettenetes dolgokat állítanak róla. Éppen ezért nem veszik, pontosabban: nem tudják észrevenni az erényeit. Pedig az ott járó Merkúr még ezt a megérést is segítené.
– Kezd az én fejemben is valami pislákolni. Erről említette jómúltkorában, hogy azonnal lehet vele változtatni?
– Kitűnőn emlékszik, igen. Nem csak itt fordult a bolygó, még jó pár napig itt is jár, mire újra felgyorsul szokott, fürge tempójára.
– Jó, hogy mondja. Akkor körülnézek, mit kéne még kiiktatnom.
– Tegye meg. Ne szőrözzön, gyorsan, egy csapásra gyomlálja ki, ami gátolja a tiszta gondolkodását, a méltó létezését.
– Így fogok tenni, köszönöm.
– Esett néhány szó a birkaságról. Arról, hogy a juh dolga a nyájba rendeződés és a bégetés. Embernek nem való.
– Osztom. A nyáj mellett csak a pásztor legyen.
– Látja, milyen gördülékenyen asszociál! – Boncolgattuk a szabad akaratot, a maximalizmust és a rugalmatlanságot is. És persze az egyik legaktuálisabb fogalmat is.
– Mi is lenne az?
– A katonadolog. Jó tudni és ismerni, mit takar egy-egy szó.
– Amíg nem említette, nekem sem fordult meg a fejemben, hogy a csinosan megrakott katonákat falatozva mást is bekapok.
– Erről beszélek. Meg még arról is, hogy a jó pap nem csak a mondásban tanul holtig. És még papnak sem kell hozzá lenni, mert az úton levés a lényeg.
– Melyik útra gondol?
– A fejlődés keskeny ösvényére. Amit maga is, én is járunk és egy ideje éppen vasárnaponként kicsit összefutunk rajta: megbeszélni, mit éltünk át az előző héten – és mi vár a következőn.
– És mire készülhetek? Jön a lottóötös?
– Ha helyesen tölti ki a szelvényét, akkor igen. Ez csak magán múlik. De gondolja meg, valóban jót tenne a jellemének? Nehogy rávágja az „igen”-t! Csak filózzon rajta. Addig is, ilyesmikre készüljön: hátrálni kezdő Szaturnusz, Merkúr-Plútó trigon, Vénusz-Uránusz együttállás, Ikrekbe (újra) megérkező Merkúr – csak ha az égre nézünk. De a félelem és a tudatosság kapcsolata, az utolsó pillanatig való haladás fontossága és a szólásszabadság is kap teret.
– Tömény, de jól hangzik. Mint egy házi birspálinka.
– Esszenciális történések, annyiban hasonlítanak a párlatra.
– Köszönöm, hogy mindezt megosztotta velem. Gondolom, most sem beszélgetünk tovább.
– Nem, mert nem az a cél. Félre ne értsen, én is kedvelem magát, de amikor Hétrenézőt csinálunk, akkor az összegzés fontosabb, mint a csevegés.
– Megértem. Illetve: elfogadom. Megint csak ezt mondom.
– Azért van egy jó hírem is. Nem is kell várnia jövő vasárnapig, ha akar velem találkozni.
– Hogyhogy? Már formáltam a kérdést, hogy megbeszélünk-e egy helyet, vagy egy hét múlva is hallgassak a belső hangocskámra és engedjem, hogy oda vezessenek a lábaim.
– Jó, nem bánom. Segítek egy csöppet. Jövő vasárnap egy különleges platánfa alatt fussunk össze. Olyat képzeljen el, amiben benne van a világot megtartó erő, a föld és ég összekötése és a varázslat. Csak hangolódjon rá és odatalál. Én már várok magára.
– Remek, ezzel szinte megkönnyíti a dolgomat.
– Szinte? Micsoda finom irónia. Bízzon magában, barátom!
– Azt teszem, mi mást is csinálhatnék?
– Látja, ez a beszéd. De – ha szeretné, persze – szerdán is összefuthatunk. Nem is rossz helyen, sőt. Ha csak a neveket nézzük, kevés csodásabb képzelhető el.
– Hol jár majd, ahová én is elmehetek?
– Az Angyal utcában, a Főnix teremben. Tudja, ez egy különleges hely. Egy csodás, rejtőző belső kertre néző terem, nagy üvegfelületekkel, szép színekkel és sok fával. Délután öttől ott ülök egy eladáson.
– És be lehet csatlakozni?
– Persze. Kukkantson rá az „eseményekre,” de itt egy link, csak rá kell kattintania, meg persze jelentkezni egy rövid e-mailben.
– Hová küldjem?
– A contact@ladonyjanos.hu címre.
– Köszönöm, rögzítettem. Szóval azt mondja, előadás?
– Igen, de nem csak meghallgatós. Kérdezhet is.
– Miről fog szólni?
– Én eddig azt hittem jó.
– Ahogyan a legtöbben. Talán magát is legondolkodtatja, mivel jár, ha B, C, D, E és az ábécé össze betűjével jelölt tervekkel tömi degeszre a zsebét.
– Kezd felcsigázni.
– Úgy hallottam, ez csak egy vezérfonal, több oldalról is megközelíti az emberke, aki beszél. Kíváncsi vagyok rá, biztos mond valami újat. Tudja, réges-régi ismerősöm az előadó, hozzá is különös kapcsolat fűz.
– Mit is mondott, mikor kezdődik?
– Délután ötkor. Másképp megfogalmazva: tizenhét órakor. Június nyolcadikán, szerdán.
– Köszönöm. Odaírtam az e-mail cím mellé. Ott leszek.
– Ez a beszéd. Akkor hát: a legjobbakat önnek.
– Köszönöm a mát, a Hétrenzőt és a szerdai programajánlót is. Viszlát!
– Viszlát, Isten áldja!
kép: pixabay.com
a sziget csúcsa – innét jó széttekinteni és hétre nézni
