2018. Júl 21. 0

Az agyalás veszélyeiről

Réges-régen, egy messzi, messzi galaxisban volt egy televíziós vetélkedő, úgy hívták: Szerencsekerék. A műsor egyik legszebb pillanata mémmé, igazi közkinccsé nemesedett az évek során, érdemes megnézni. Az adott játék lényege egy közmondás kitalálása (lett volna), a rendelkezésre álló betűkből találhatták ki a játékosok a feladványt. Minél kevesebb betűből sikerült, annál többet nyertek. A kitalálós ezen fajtája nagyon hasonlít a keresztrejtvények fejtéséhez; mindkettőnél a szintetikus agyunk működik. Amikor látjuk a hiányos feliratot, beindul egy folyamat, saját számítógépünkben kurkászik a keresőmotorunk, magyarán agyalunk. Abból tudunk választani, amit ismerünk, amit már láttunk/hallottunk/megéltünk, újat nem alkotunk.

A videóban az úriember guglija találatokat adott ki, nyelvtanilag hibátlan, szemantikailag tökéletes mondatot alkotott, ám a „szeret” a „szorít” helyett és a „cápa” a „cipő” helyett mégsem hozta meg a várt eredményt. Az agy bedobott megoldásokat, amik működőképesnek tűntek. Nyilván a folyamatnak van egy tudományos magyarázata ingerület-átvitelről és kötetnyi biokémiai folyamatról, amit egyáltalán nem vitatok, itt és most csupán az agyalás spirituális vetületére szeretnék rámutatni.

A rendelkezésünkre álló információkból puszta agyalással nemigen tudunk igazán jó, új megoldásokat szülni. Ahhoz ugyanis kevés az eddig megemésztett és eltárolt ismeretek összerakása. Az agyalás megoldást adhat, de számoljunk szerető cápákkal szorító cipők helyett és azzal is, ami a nyomukban jár. Amikor az élet olyan helyzetbe hoz, hogy sorsunk szerencsekerekénél ülünk, előttünk a hiányos felirat, érdemes az agyalás helyett vagy mellett (ez habitusfüggő) beindítani a képzeletet is. Nézzük a dolgokat (és itt most nem csak egy közmondás szavaira gondolok) fókusz nélkül, engedjük, hogy a szemünk és értelmünk által látható betűk és részletek elhomályosuljanak, mert így teret engedünk egy mélyebb és tökéletesebb segítségnek, amikor egyszerre előugrik, megszületik bennünk a valódi válasz. Ilyenkor mindig tudjuk, érezzük, hogy ez a jó felelet, a szűk lábbelit nem transzformáljuk melegszívű tengeri őshallá. Gondoljuk végig életünk problémáit, megoldandó feladatait és váltsunk fókuszt, nézzük meg így, mert megdöbbentően jó bevillanások érkezhetnek.

 

képek: www.pinterest.com

Szólj hozzá(nk)!