Mi van? Mit rejt a nyakatekert cím? Tudom, egy kérdő és érdeklődést facsaró cím jó kirakatként vonzza a szemet és az olvasót. Most mégis egy kevéssé érdekfeszítő mondat kívánkozott oda, mert éppen erről esik (székelyesen mondódik…) szó. Jelen időszakunk, évünk és történés-folyamunk pont ezt a minőséget (is) hivatott kimosni belőlünk. Zárójel: igen, pontosan úgy, mint egy kiadós beöntés a beragadt bélsárt; vele együtt a berögzült, zápult, öklendeztető szagú ocsmányságokat.
Mit is jelent a kevélység: „kevély, gőgös, felfuvalkodó tulajdonság. Valaki magát másoknál jobbnak, istenesebbnek tartja s azért másokat lenéz.” Ezt a definíciót a wikiszótárban leltem, kérlek, olvasd el újra. Tedd a szívedre a kezedet és mondd, hogy nem találkoztál vele nap nap után az elmúlt években. Az is megeshet, hogy természetessé vált – persze nem benned és általad, te (és én…) csak mint szemlélő egyedek állapítottuk meg a kevélység jelenvalóságát. Az idei év energiái segítenek a megtisztulásban.
A tükör megmutatja, ha túl nagy az arcod. Ha láttál kozmetikai tükröt, akkor tudod, milyen hatalmas (és emiatt is torz…) képet mutat közelről nézve. A páváskodás és a kevélység hirtelen divatját múlt minőségekké váltak/válnak. Ám pont úgy, mint a földi sík bármely trendje esetében, mindig találsz kitartó követőket, akik foggal, körömmel, az utolsó leheletükig ragaszkodnak a lejárt minőséghez.
Tisztulás, sallangmentesítés, a legeslegjobb értelemben vett tisztelet és alázat – mikor ezek az energiák erősödnek, elfogy az alaptalan kevélység tere. Apropó, miért írom, hogy alaptalan? Nem minden kevélység alaptalan? A válasz egyszerű: lehetsz büszke és rátarti, amikor rendelkezel eredményekkel, egyfajta valós magvú kiindulási alappal. Nem mondom, hogy ez helyes lenne, nem vállalkozom ítélkezésre (illusztrációkén elég Zlatan Ibrahmovicsra mutatnom).
Az alaptalan kevélység gyakorlásakor viszont ott, akkor, abban a percben is tudod, abszolút semmi, de semmi okod és hivatkozási alapod nincs az általad gyakorolt pöffeszkedésre. A gyertyák – Máraival szólva – csonkig égnek, a lufik pedig máig kipukkadnak szépen. Minden értelemben.
Az alaptalan kevélység lufija fogja az egyik leghangosabb durranást produkálni és ez így van jól. Ha és amennyiben egy távoli ismerősöd távoli ismerősének még távolabbi ismerőse érintett lenne, kérlek, üzend meg ezen a bonyolult láncon keresztül, hogy jobban jár a lufi önkéntes, fokozatos leeresztésével. Akkor talán nem rottyantja össze magát, mert – az utolsó pillanatban ugyan – megelőzheti még a lufi durranását.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus
ki kit inthet – alappal vagy anélkül – csendre?