Néhány alkalommal már érintettük a spirituális fejlődést, az úton való haladást és az ott felbukkanó segítőket, netán mestereket, például itt és itt is. Ma egy gondolatról szeretnék csak írni, ez pedig a szabadság, amivel előre lépdelhetünk.
Ha egy önmagát spirituálisnak mondó rendszer sablonos; fokozatok, lépcsők (=fiókok) vannak benne, úgy nem tiszteli az egyént. Lehet, hogy jót akar, valószínűbb, hogy eredendően jót akart, azonban valahol elcsúszott, elveszett a lényeg. Túl sok a bába, eltűnt a baba. Tudd magadról, hogy több vagy fiókba préselhető tévelygőnél! Az igazi tudás, a bölcs, szeretetteljes erő hatalma abban áll, hogy nem akar irányítani Téged. Semmilyen szinten, ajánlásokkal és irányelvekkel sem. Megtanít, megadja a tudást, ő maga példakánt van jelen, de nem határoz meg üdvös vagy elvetendő direkciókat. Bízik az egyénben, hogy megvan benne a bölcsesség, amivel megszerzett tudását méltó módon és a Fény szolgálatában (nem emberek, nem mesterek és rendszerek szolgálatában!) használja és ezen vonalak mentén segít.
Kerüld el a spirituális szappanoperákat, a ripacsokat benne és a maníros párbeszédeket, kivéve, ha tartalmas és értéket adó dolgok helyett kifejezetten az előre megrágott szellemi/lelki/eszmei mekis táplálékot keresed és vágyod megkapni, amit rágni ugyan nem kell, az íze sem az igazi, de a végterméke (legalább) garantáltan büdös. Mert akkor jó helyen vagy.
Vagy válaszd a bátor döntéseket, járj a saját utadon, élvezd a szembefúvó szél frissítő erejét és érezd meg, milyen a saját, egyéni utadat járni, nyáj nélkül.
kép: www.pinterest.com
