Annak idején, jó pár éve, mikor először hallottam a homeopátiáról, nem értettem, hogyan és miért működhet és gyógyíthat valamilyen szer, amiben nincs hatóanyag. Egy kedves ismerősöm példakánt hozta a következő képet a könnyebb megértésért: minél halkabban szól valaki hozzánk, annál jobban hegyezzük a fülünket, annál jobban igyekszünk odafigyelni arra, amit mond. Tudományos oldaláról nem tartom érdemesnek az elv boncolgatását, mert annak idején a Föld lapos volta is dogma volt, az egyet nem értők pedig oly’ meleg fogadtatásban részesültek, hogy máglyarakás lett a jutalmuk, de nem a sarki cukrászdában. Lehet, hogy nem is így működik, de nekem – személy szerint – tetszik ez az elv.
Nézzük meg, aki ordítva mond valamit, arra könnyű odafigyelni. Értjük, felfogjuk, mit akar velünk tudatni, teljesen egyértelmű az üzenet. Él egy mondás a halk szavú emberre való odafigyelés fontosságáról is, ez sem véletlenül született meg. A csavar a történetben ott bukkan fel, amikor egyszerre ordítunk és suttogunk is. Hogy ez miképpen lehetséges? Mondok valamit, a számmal, megfogalmaztam az agyammal és a kimondott szavaim ezt a gondolatiságot tükrözik. Ez az a bizonyos hangos szó, amit a környezetem könnyen dekódol, veszi az adást, érti a mondandómat. Jó esetben itt be is fejeződhetne a napi bejegyzés, mint kurta-furcsa, sehová sem vezető szálacska, de sajnos a történet gyakran folytatódik. Miközben szépen artikulálva, kerek mondatokat formázva elmondom a „hivatalos” szpícsemet, fut egy program a háttérben. Itt már nem mondom ki a szavakat, de igen erősen koncentrálok rájuk, hiszen ők testesítik meg a valódi vágyaimat.
Előre is bocsánatot kérek a biztosítási szakma tisztes mentalitású értékesítőitől, de kínálja magát a példa. Derék ügynökünk lyukat beszél a hasunkba biztonságról, gondoskodásról, felelős döntésekről és a gyermekekért, a következő generációért itt és most megtehető, később olyan sok örömöt fialó lépésekről. A lelkét beleviszi, hogy mindezt elmondja nekünk és éreztesse, ha ennek megfelelően cselekszünk és belevágunk a kínált biztosítási termék megvásárlásával az általa vázolt útba, akkor mennyire jó emberek vagyunk, akiknek nevét hálával ajkán rebegi majd el az utókor.
Mindeközben fut benne a kimondatlan, de óriási érzelmi töltettel átfűtött program: „vedd már meg ezt a kib@szott csomagot, ne kelljen a habos köpetig szárítani a számat, fizetek neked még egy kávét, de ebből el tudunk menni a családdal wellnessezni Visegrádra, mondj már igent a jutalékomra.” Illusztrációként javaslom a Wall Street farkasa című, mély spiritualitással átitatott beavató művet (itt is igaz: lássunk túl az egy négyzetméterre eső, kiemelkedően magas káromkodások tengerén, hogy a valódi üzenet megérkezhessen).
Ügynökünk szavai alapján mi egy kihúzott derekú, bölcs, szinte szakrális őskirályi palástban tündöklő, nagy formátumú családmegmentővé kezdünk válni, valami mégsem stimmel. Nem azért, mert sunyi arca van. Nem azért, mert izzad a tenyere. Vesszük az adást, hogy mást mond, mint amit érez és gondol valójában. Itt jelentkezik a homeopátia hatása: a szinte elsuttogott, szavak nélküli üzenetet a lelkünk minden ékes szónál és mondatnál tisztábban veszi. Racionális elménk már réges-rég meg lenne győzve arról, mennyire szerencsések vagyunk, hogy ilyen jó konstrukcióba szállhatunk be, mégis vonakodik kezünk aláírni a belépési nyilatkozatot. Emlékezzünk, mennyiszer éltük át ezt politikussal, főnökkel, hasonlókkal kapcsolatosan.
Vegyük észre, figyeljük meg, bennünk hol működik ilyen disszonancia, mikor árasztjuk a szavainkkal ellenkező vektorú hatásokat. A jelen napok nimródi érintettsége a káros szenvedélyekről való leszokást nem csak dohányzás/alkohol/drog fronton támogatja, az ilyen jellegű eltévelyedések korrekciójához is hathatós segítséget tud nyújtani. Csak merjünk kellően őszinték lenni magunkhoz.
kép: pixabay.com
nem csak ezt lehet meghallani
