Hétfőn a Nap átlépett a Kos zodiákusába, ezzel megindította a csillagászati (valódi) tavaszt. Kevéssé közismert, mert az égi egyenlítő csillagképei közé tartozik, de ugyanekkor a Cet csillagképét is elérte és másfél hónapig ott is halad. De mit érdemes tudnunk a Cetről?
Ő szimbolizálja az elvonulást, a teremtő egyedüllétet, a magányban átélt belső megújulást. Nagy kiterjedésű csillagképről beszélünk, nagy belső energiákat is jelent, amiket mozgósítani tudunk életünkben. A Nap a testénél lép be a csillagképbe, ami még az égi egyenlítő alatt található, azonban a feje már fölötte fénylik, tekintete pedig a Fiastyúk (Pleiádok) csillaghalmazára, az istenek szerelmi fészkére, a teremtés esszenciális megjelenítőjére irányul. A Cet rámutat arra is, hogy lássuk meg, ismerjük meg, fedezzük fel belső világunk azon részét is, amit eddig kerültünk, mert elsőre – az ismeretlensége okán – netán félelmetesnek tűnt.
A Cet a Kos alatt úszik, benne is megjelenik az áldozat minősége: az ego fölösleges vadhajtásait áldozhatjuk fel, hogy nélkülük és tisztán: megtisztulva és letisztulva érkezzünk vissza a magányos útról. Arról az útról, ami megváltoztató erővel bír, ami a mondákban is megjelent, emlékezzünk Jónás cetgyomor-béli három napjára. Ennek analógiájára élhetjük meg a mostani időszakban a változást és vállalhatjuk az áldozatot önként, saját elhatározásból és szívünk hangjára hallgatva, ami tisztít és nemesít; tudva azt, hogy ön-énünk nem kívánatossá vált álarcainak feláldozása magával hozza az áldás minőségét és megélését egyaránt.
kép: www.wallpapershome.com
