Akár hős is lehetnél. Szinte minden adott hozzá: a tetteid, a rátermettséged, még az elszántságod is rendben. Mindez azonban teljességgel hiábavaló, ha a következő két hiba legalább egyikét elköveted. Még akkor is, ha sokan inkább erénynek, a talpon maradás zálogának, a túlélés varázskulcsának tartják őket:
Megúszásra játszol – akár kicsiben.
és/vagy:
Bízol (könnyelműen, persze) a következmények elmaradásában.
Az apropóról nem beszélhetek konkrétabban. Nem azért, mert titkos pincék szivarfüstös mélyéről hallgattam ki, amint épp a jövőnkről döntenek odalent a titokzatos, arctalan urak. Egy végtelenül egyszerű vicc adta a szikrát. Ez a rövid történet azonban obszcén és sikamlós: ez az oka, amiért nem idézhetem valósághűen. A képzettársítást azonban belobbantotta.
Mint minden valamirevaló sztori, ez is tartalmazott egy csavart. A történetek srófját a legvégére szokás tartalékolni, de most tegyünk kivételt: ebben a pikáns viccben az addigi hős, egyetlenegy apró mozzanatával bukik meg. Igen magasról a legmélyebbre. Nyilván rajta röhög mindenki – kivéve önmagát.
A kozmikus és karmikus törvények mindenkire azonos mértékben vonatkoznak.
A kozmikus és karmikus törvények hatálya alól senkinek nincs mentessége.
A kozmikus és karmikus törvények legalább annyira jelenvalóak és működnek, mint a gravitáció – még ha ez nem is esik le mindig, mindenkinek.
Kivétel erősíti a szabályt, szokás mondani. Meg a vakbelet, teszi hozzá Humor Herold. Amúgy pedig a mondás egy félrefordítás sarjadéka. Eredetileg – értelemszerűen – így szóltak a régi bölcsek: „a kivétel gyengíti a szabályt.” Máris a helyére kerül minden, oszlik az értetlenség.
A fenti tételek alól kizárólag rövid ideig, kiragadva láthatsz kivételeket. Gondolj a kaszinóra, lottósorsolásokra, vagy bármely szerencsejátékra. Az alaptétel egyszerűbb egy százas szögnél: a bank nyer, a fogadó veszít. Így építik fel a rendszert, ez a motorja. Ha nem így lenne, heteken belül minden intézmény csődbe zuhanva menne tönkre és zárna be végleg. Ezzel szemben ritka prosperáló üzletágról beszélünk.
Bankot robbantva kifosztani a kaszinó készpénz-készletét.
Megütni a lottó ötöst.
Behúzni a hibátlan hármas befutót.
Katartikus, életre szóló élmények. Okkal és joggal kerülnek a hírek élére, lehetőleg érzelmekkel gazdagon illusztrált fotók, örömkönnyek, délolaszos temperamentumú megnyilvánulások kíséretében. Az ezrelékekben mérhető kivétel, ami eladja a legendát és az olcsón vehető esélyt. A végtelen számú, pénzét heti-havi rendszerességgel elköltő és beletörődve vesztő lottózó emberről, csalódott sportfogadóról senki nem ejt egy büdös szót sem. Óriási tömeg, mint egy jéghegy: annak is csak a csúcsa izgalmas.
Rövid, ritka, kiragadott, apró mozzanatokban láthatod, hogy valaki kikerüli éppen a karmikus/kozmikus törvényeket. Van hitel és még fizetési halasztás is kapható, ám spirituális uzsorakamatra adják odafönt. Akkor és csak akkor vedd igénybe, ha tudatosan bevállalod a terhét. Nekem túl drága lenne. Máris említek egy halvány példát:
Saját hibából tanulni jó, üdvös, néha kínos. Ebbe futottam bele az eggyel ezelőtti hírlevélnél. Ez a nyári napfordulóhoz kötődő extrákról, finomságokról, különlegességekről és némi mágiáról szólt. Utóbbihoz kötődik a napraforgó is. Példálóztam: csak magyarul hívjuk ezt a csodás növényt így. Hat világnyelven írtam le, amiből az angolt és a németet beszélem, értem (na jó, ez a németre vaskos korlátokkal vonatkozik). A másik négyben viszont éppen és pont napraforgót jelent tükörfordításban az idegen nyelvű kifejezés. Több üzenetet kaptam, amiben végtelen kedvességgel javították ki a bakit. Mit tehettem volna? Nyilván megoldás a kussolás. Csak éppen nem jó, nem való és nem méltó.
Senki nem akart forró szurokba forgatni, hogy aztán tollba hempergessen és úgy állítson köz(szégyen)szemlére, kartontáblával a nyakamban, hogy „itt ez a nagyképű fasz..ent, aki tévedett a napraforgó fordításában.” De akkor is. Látszólag nincs következménye, mégis a forduló Neptunuszról tudósító, legutóbbi hírlevél aljára írtam egy plusz bekezdést ezzel a történettel, elnézést kérve. Mert az a bizonyos törvényszerűség ezt diktálta. Ha csendben lapulok, az sunnyogás. Így az is értesült a tárgyi tévedésemről, aki egyébként fel sem kapta rá a fejét. És nem a hitelesség látszatának vágya motivált. Csak az: legyen rendben és a helyén minden.
Tiszta lelkiismeret: ez az azonnali jutalom, azt pedig emberként szeretjük. De jól jön egy kosárnyi alázat is. Anélkül ugyanis nem megy. A kevélység köpenyében könnyű sérthetetlennek hinni magunkat, abból pedig óhatatlan koppanás következik. Hangos és fájdalmas.
A következmény valaminek a velejáró hozadéka. Az én szóhasználatomban kevéssé üdvös, szemben az eredménnyel: az pedig a megérdemelt jutalom, munkád mézédes, illatos gyümölcse.
A karmikus/kozmikus törvényszerűségek diktálják: vállald, viseld döntésed, tetteid következményét, de épp így élvezd, arasd le annak eredményeit is. Mikor mit, annak függvényében, hogyan, mikor, mit vetettél. Valóban ennyire egyszerű.
Konklúzió, amit – ha kell – véss tölgyfába és lakkozd le három védőréteggel, majd akaszd ki főhelyre; esetleg készíttess fénylő zománclapkát és csavarozd fel a „Tiszta udvar, rendes ház” táblád mellé:
Semmi nem úszható meg és senki sem marad kifizetetlenül.
Direkt, állító és megerősítő módon: minden cselekedet elnyeri méltó jutalmát/eredményét/következményét. Tetteid mérnek meg.
Ha nekem nem hiszel, azt jól teszed. Ez esetben üsd fel bármely népmese-gyűjtemény tetszés szerinti darabját és olvasd el a megerősítést. Mert a régiek bizony bölcsek is voltak.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a bejegyzés,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus
