Ha nem látod meg az élet kínálta örömöket, hiú ábránd marad a boldogság. Ugyanez igenlő-állító módon így hangzik:
Ahhoz, hogy boldog életet élj, neked kell meglátnod, észrevenned, s aztán megélned az örömöket. Ha ez túl elmélet-szagú, száraz és elvont, akkor bontsuk ki, elvégre az öröm izgalmas, eleven és lüktető!
Az öröm adja magát – szoktunk vélekedni róla és ez valóban igaz is. Csupán kiegészítjük a képet, semmi cáfolat. Éppen ezért két részre osztva csoportosítjuk az örömfajtákat. Az első, amit jól ismersz, kebelbéli kedves barátod. Rá a következők jellemzőek:
Adja magát.
Természetes.
Felesleges beszélni róla.
Nem is fogunk. Olyan közel áll hozzád és hozzám, hogy nehéz szavakká formálni, mint a madárdalos napfelkeltét, a lángoló szívvel megélt kamasz-szerelmet vagy a gyermeked születésekor érzett eufóriát. Lépjünk át a másik öröm-féleségre. Neki a „felfedezésre váró öröm” kifejezést találtam ki. Ilyesmire gondolj:
Akár ott is lelhetsz örömöt, ahol senki sem számít rá. Te éppen azért fogsz rátalálni, mert elvárod. Tudod – ami több esetleges vélelemnél -, hogy valahol örömmorzsák, -falatok és egész kerek, mosolygós örömveknik várnak rád. Éppen ezért meg is találod. Ha ez nem életszerű, akkor a kenyér témaköréből emelkedjünk ki és irány az erdő!
A legszebb gombák mérgezőek. Rendes mesekönyv nem nélkülözheti a piros kalapú, fehér pöttyös gombát. Úgy nőttünk föl, hogy ő a kerek erdő szerves része, lehet alatta lakni, pihenni, esőtől menedékbe húzódni. A legyek számára azonban végzetes, hiszen légyölő galóca néven vonult be a gombászkodás nagykönyveibe. De nem csak ő mérgez szépségesen. Ha pedig megfordítod, számos jellegtelen külsejű, nem igazán mutatós, szabad szemmel alig-alig megpillantható, klasszikus „terepszínű” gomba valóságos csemege. Pörkölt, tokány, fűszer – ezer és egy finomság készíthető belőlük, de csak a jó szemű, felsőbb intuícióval felvértezett gombaleső akad rá. Vagy aki finom orrú disznóval indul a tölgyesbe… Na jó, ez utóbbi csak egy kihagyhatatlan vicc volt. A gombák világából pedig meglepő, de azonnali katapulttal emelkedünk a végtelen kék ég ragyogó csillagai közé, hiszen – szokásosan – onnan érkezik a fényüzenet.
Meglátni az örömöt, észrevenni a lapuló harmóniát, megpillantani a szívet dobbantó mintázatokat. Talán eltörpül a „nagy” égi változások közepette és szerény gombácskaként lapul meg azok tövében – de mégsem. A Vénusz áll együtt a Hamal nevű csillaggal. Utóbbi a Kos fényábrájának tekintete, egyenesen a Tejútra, az Istenek Útjára néz. Ez a rövid, március 22. és 24. között egzakt együttállás emlékeztet: lásd meg, vedd észre az örömöt ott, ahol más nem is hiszi el. Behozhatatlan előnyre teszel szert, bár nem versenyről beszélünk. „Csak” a boldog életedről és életed boldogságáról. Ehhez kínál katalizáló erőt a Vénusz-Hamal kézfogó, mégpedig a következő, elegáns és szépséges módon:
Létöröm-paradigma. Ez egyfajta szemlencse; rajta keresztül érdemes szemlélned önmagadat, a világot, a történéseket. Élesen különül el a meddő pozitivizmustól, a rózsaszín szemüvegtől és az önáltatástól. Éppen ezért – velük ellentétben – tartósan működik. A szerdától péntekig tartó három nap frappáns és markáns égi mozgásai mellett és között nem másodlagos a Vénusz csodát és örömöt láttató motívuma. Sőt. Kérlek, most figyelj istenigazán:
Bármilyen fordulatban, átalakulásban ott az öröm és a kellemesség. Lehet, hogy a felszín alatt. Megeshet, át kell lapátolnod hozzá a rakást, megmozgatnod a primer rétegeket. Amikor örömtudatossággal állsz hozzá, a jóisten se ment meg attól, hogy rátalálj a neked szentelt örömadagokra. Tudd: be van tárazva, felfedezésre vár csupán. Immár tájoló, zseblámpa és varázspálca is lapul a zsebedben. Csak rajtad áll, kézbe veszed és használod-e őket. Megéri.
kép: pixabay.com
